Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 781 hitelezőkkel, hogy kik lennének azok, akik a tőkéjüket huzamosabb időre a családnál hagynák.38 A Harruckern-örökösök vásárlásához nemcsak a családtagok egyetértésére, hanem a kölcsön előteremtésére is szükség volt. Az előbbi megvolt, az utóbbi viszont hiányzott. A Harruckern-örökösöknek tehát Stockhammer csabai és öcsödi birtokrészeinek a megvételéhez 200 000 forint kölcsönre volt szükségük, vállalva a kölcsön után fizetendő kamatokat is. A család szeniorja így kölcsönért folyamodott, megajánlva zálogul a közös pusztákat — összesen 8132 holdat — és a megszerzendő jószágokat. A feljegyzések között két név fordult elő, akikhez a család hitelért fordult: az egyik gróf Zichy Károly, a másik gróf Erdődy Kajetán volt. A hitelezők meggyőzésének és a kölcsön megítélésének érdekében a család a közös vagyont és az újonnan megszerzendő birtokrészek árendáit, illetve a család közös tőkepénzét ajánlotta fel. Következésképp a következő adatokat küldték meg: a család osztatlan közös jószága után esztendőként — haszonbérbe kiadva — 13 125 ezüstforintnyi árendajövedelem, illetve 61 200 forintnyi tőkepénze után — évi 6%-os kamat mellett — 3672 ezüstforintnyi bevétel került a közös kasszába. A család a közös vagyonon és a tőkepénzen felül hajlandó volt lekötni a megszerzendő csabai és öcsödi részeket pusztáikkal együtt, amelyek további 12 026 ezüstforint jövedelmet eredményeztek volna. Ez összesen 28 823 ezüstforintot jelentett volna, amelynek a közös kasszába történő behajtását a család szeniorja biztosítottnak látta. Ezen összegeken felül a család megbízottja jelezte, hogy a megszerzendő birtokrészek nem szabadok, hanem bírói zár alatt vannak, azaz amint a rajtuk lévő adósságok kiegyenlítődnek, akkor a család megszerzi magának.39 A kölcsön törlesztéséhez megajánlott jövedelem fele lényegében a hitelezők kifizetésétől és a bírói zár feloldását követően a jószágrészek birtokbavételének időpontjától függött. Ez pedig a kölcsönpénz visszafizetésének a bizonytalanságát, illetve több évre való elhúzódását vetítette előre. A Harruckern-örökösök vagy a megajánlott alacsony törlesztőrészletnek, vagy a hitelezők kifizetésének, illetve a bírói zár feloldásának bizonytalanságából adódóan nem jutottak kölcsönhöz. Az 1833. év végén mind Stockhammer, mind a hitelezők egyre türelmetlenebbek voltak, sőt a kancellárián is kérdés támadt, hogy az eladás vajon milyen okból húzódik el ennyire. Stockhammer megunva a további várakozást egyfelől úgy vélte, hogy a megnevezett birtokrészeket már 1833 februárjában eladásra kínálta a Harruckern-örökösöknek, de miután az árát nem tudták letenni az év végére sem,40 így az eladást a legnagyobb nyilvánosság előtt kell meghirdetnie. Másfelől pedig a tetemes összeget kitevő adósságai egyre inkább megnehezítették helyzetét, továbbá ezen birtokrészeknek az elidegenítésével ekkor még megmenthetőnek tartotta gyomai birtokát. Stockhammer végül Öcsödöt 80 000, Csabát 90 000, Kondorost 18 000 és 38 MNL OL P 418. A. I. Fasc. MM. 370-391. 1833. június 17. 39 MNL OL P 418. A. I. Fasc. 55. Gróf Zichy Károlynak küldött levél. Pest, 1833. szeptember 21.; Gróf Erdődy Kajetánnak küldött levél. Pest, 1833. november 21. 40 MNL OL P 418. A. I. Fasc. MM. 370-391.
