Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Vaderna Gábor: Menyegző a rendi költészetben a 19. század elején. Alexandra Pavlovna és József nádor, gróf Rhédey Lajos és Patay Zsuzsanna esküvőjének költészeti reprezentációja
770 VADERNA GÁBOR Lajos esküvője azért volt tanulságos ebből a szempontból, mert a főrangú vőlegény arra tett kísérletet, hogy kivonja a rendi nyilvánosság köréből e magánéleti eseményt, ám a kortársak így is a rendi politika alkalmát látták meg benne. Természetesen a rendiség nyilvánosságának minél alacsonyabb szintjét vizsgáljuk, az esküvő alkalma annál kevésbé fog önmagán túlmutatni; minél szőkébb nyilvánosságot szólít meg, annál kevésbé lesznek rekonstruálhatóak magának az eseménynek a specifikus sajátosságai.124 WEDDING IN PATRICIAN POETRY AT THE BEGINNING OF THE NINETEENTH CENTURY The Poetical Representation of the Marriages of Alexandra Pavlovna and Palatine Joseph Habsburg, and Count Lajos Rhédey and Zsuzsanna Patay by Gábor Vaderna (Summary) Patrician poetry was a traditional part of Hungarian literature from the seventeenth to the nineteenth century. Examples of it were written for public representation of the noble classes, the authors being noblemen, their secretaries, tutors or other persons in the noblemen’s employment. A greater part of this kind of literature was written for wedding ceremonies. This essay concerns two such ceremonies: Palatine Joseph married the daughter of Russian Tsar Paul I, Princess Alexandra Pavlovna in 1799, and Count Lajos Rhédey, who had a newly gained aristocratic rank, took Zsuzsanna Patay for wife in 1813. These two cases are rather different. The Palatine held his wedding ceremony in the vicinity of Saint Petersburg, while the events of public representation took place at Buda and Pest several months later. Zsuzsanna Patay was Lajos Rhédey’s second wife, hence social representation was scaled down. By analysing the poetical representation of these cases this essay argues for two theses: 1) The lower the level of representation was, the more simple traditional forms of wedding poetry (i.e. the genre epithalamium) can be recognized and the harder specific characteristics of the concrete ceremony can be defined. 2) If the level of representation was higher, the wedding poetry came closer to bardic poetry. 124 Eddig csak dicsértem Kiss Béla cikkét, most engedtessék meg egy kifogás is. A rendi költészet és a közköltészet esküvői alkalmi költészete valóban nagyon hasonlít egymásra. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy az általa idézett két Szoboszlai Pap-vers például nemcsak azért különbözik, mert az epithalamiumok fejló'dési irányát mutatják, hanem inkább azért, mert a megrendelők társadalmi státusza különbözik. Lásd Kiss B.: Hymen szövétneke i. m. 87-88.
