Századok – 2016

2016 / 3. szám - MŰHELY - Vaderna Gábor: Menyegző a rendi költészetben a 19. század elején. Alexandra Pavlovna és József nádor, gróf Rhédey Lajos és Patay Zsuzsanna esküvőjének költészeti reprezentációja

MENYEGZŐ A RENDI KÖLTÉSZETBEN A 19. SZÁZAD ELEJÉN

745

Plausibus arua, nemus, rus, iuga, et antra sonant.

Najades exultant, Dryades, viridesque Napaeae:

Solus amet lentos Pastor abire dies?

E költeményben az allegória csak nagyon halványan lesz feloldva - a természet örömét ugyanis a „pannóniai lányok” ujjongása egészíti ki:

Nos quoque Pannoniae clara de stirpe puellae,

Nos quoque dum niveam PHYLLI DA DAPHNIS habetf...]50

Természetesen nemcsak az istenek, s ezzel együtt az erények halmozása jellemző' e költészetre, hanem a földi bőség képei is kísérik a házasságot. Grigely József eklogájának zárósoraiban a Lycidas nevű pásztor nem véletlenül említi a „rusztikus áldozati ajándékokat”:

Mei, pira, poma, nuces, quid enim nisi rustica possum NVMINIS ante fores adpendere munera? Postes Dein AVGVSTORVM versu signabo Maronis:

HIS EGO NEC METAS RERVM, NEC TEMPORA PONO51 Dum me Buda tenet, teneat te cura bidentum Tityre, quin etiam pecudes ad flumina pelle;

Debita nam saturis dudum fuit hora bibendi.52

Grigelynek mind a két költeménye utalt a magyar környezetre. A mitológiai világot egy földi szint egészíti ki, ahol is a föld lakói ujjonganak a frissen köttetett frigy felett vagy éppenséggel a jószágot itatják meg a Duna-parton. Az efféle aktualizálás ismét több irányba mutathat: az esküvő megemelheti magát a helyet is (a Duna-part a pásztorok földje lett), de valami ellenpontot is jelenthet a neoplatonikus módon megistenülő párral szemben. Horkovits József versébe még az időjárási körülmények is beépülnek (az ifjú pár kénytelen volt megszakítani az útját a jeges utak miatt, s a dunai jég épp a költemény kiosztásának idején zajlott):

50 [Grigely, I.:] Lusus pasoritii... i. m. 3. Magyarul: „Nászkötelékét ünnepli a szépséges DAPHNIS: Örömötökben a csillagokig törjetek, Pásztorok! Virág és gyönyörűség DAPHNIS, a ligetek gyönyöre, DAPHNIS a pásztorok dicsősége, a mezők szerelme. Mikor DAPHNIS vigad, nyájas az ég, és vágyakozva születik újra az új tavasz által a téli hótól megszabadított föld; visszhangozzák a hegyek, a városok szinte kitörnek, és tapstól zengenek a mezők, ligetek, hegygerincek és barlangok. Örömtáncot lejtenek a Najádok, Drüádok és a viruló Nimfák: Csak a Pásztor hagyja tétlenül telni a napokat?” „Mi is, Pannónia híres törzsökéből fakadt leányok, mi is, midőn a hófehér PHYLLISZT birja DAPHNIS...”

51 Grigely megadja a sor helyét is: „Aen. Lib. I. v. 282.” (Valójában: Aen, 1,278.)

52 Grigely, I.: Gaudia Pastorum... i. m. 12. Magyarul: „Méz, körték, gyümölcsök, dió - mert mi mást, mint egyszerű falusi adományokat tudok én az ISTENSÉG küszöbére helyezni? Majd a FENSÉGEK ajtaját Maró versével jelölöm meg: SZÁMUKRA NINCS HATÁR SEM TÉRBEN, SEM IDŐBEN! Míg engem Buda köt ide, kössön téged a gond, kétfogú Tityrus, hogy nyájadat nehogy a folyóba hajtsad; mert eljött már az ivás ideje a jóllakottaknak.”