Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Vaderna Gábor: Menyegző a rendi költészetben a 19. század elején. Alexandra Pavlovna és József nádor, gróf Rhédey Lajos és Patay Zsuzsanna esküvőjének költészeti reprezentációja
736 VADERNA GÁBOR Ehhez a két listához még egy mozzanatot érdemes hozzátenni. Greene idézi a 18. század első feléből Jean-Baptiste Souchay abbé rövid definícióját: „le but de l’Epithalame est de faire connoítre aux nouveaux époux le bonheur de leur union, par les louanges qu’on leur donne successivement, & par les avantages qu’on leur annonce pour l’avenir.”12 Az epithalamiumnak ezek szerint van egy etikai célja is: az ifjú párnak fel kell ismernie a „boldogságot”, s ilyenformán az esküvői rítusok együttese arról is szól, hogy a jövendőbeli házasélethez milyen erények szükségeltetnek. Ezért is van, hogy a 18. században egyre nagyobb súlyt kap az ifjú pár dicsérete, amikor is a költő felsorolhatja mindazokat az erényeket, melyekkel rendelkeznie kell egy férfinak és egy nőnek, hogy házasságuk hatékonyan működjön. Greene persze elválasztaná a hagyományos epithalamiumokat az oktató jellegű lakodalmi költészettől, s ezt a kora újkori anyagon némi joggal is tenné, ám a 18. században e vonatkozások némileg összekeverednek egymással. E keveredés a közköltészetben is megfigyelhető — mint Küllős Imola figyelmeztet13 —, s a rendi költészetben a dicsérő részek elsősorban a boldog házassághoz vezető erényeket emelik ki. E tendencia párhuzamosan alakul a család formáinak 18. századi átalakulásával, s az ehhez kapcsolódó etikai-oktató irodalom széles körű elterjedésével.14 A szükséges erények katalógusszerű felsorolása leggyakrabban a menyasszonyt célozta meg, hiszen a férfivirtus mintegy magától értetődően volt adva egy rendi környezetben, amennyiben a vőlegény már a közösség előtt számot adott arról. A férfi esetében a politikai pálya mintegy önmagában garantálta, hogy rendelkezik a közösség által elvárt tulajdonságokkal, míg a házi körben nevelkedett leánynak épp a házassága révén kellett számot adnia a megfelelő erényekről. Ahogy Sebestyén Gábor megfogalmazza egy esküvői beszédében valamikor az 1810-es években: Hlyen gazdag jövedelmű Korona a’ jó Feleség; a’ ki férjének házára bó'v jövedelmet hajt az ő szorgalmatosságával, ’s meg őrizi azt az ő takarékosságával, és annak idejében osztogatja ki az ő gondos kezeivel - egy szóval a’ ki a’ Háznak szeme fénnyé, férjének félkeze, fele segíttsége - vagy rövidebben Felesége. Az illyen gondos és takarékos Asszony teszi háza népét boldoggá - házát pedig kis Paraditsommá. Hlyen a’ jó feleség! - illyennek kell lenni a’ jó feleségnek!- Boldog az ollyan férj, a’ ki illyen jó és illyen ékes Koronával koronáztatik meg: De boldog az ollyan Korona, vagy Feleség is, a’ kit egy jó szívű és betsűletes maga viseletű férjnek ölelő karjai szorítanak a’ szívhez. Boldogok — óh! 12 Souchay: Discours sur l’origine et le caractére de l’epithalame. In: Histoire de f Académie Royale des Inscriptions et Belles Lettres, avec Les Mémoires de Littérature tirez des Registres de cette Académie, depuis l’année M. DCCXXXI. jusque & compris l’année M. DCCXXXII. Tome neuviéme. Paris 1736. 311. Idézi: Greene, Th. M.: Spenser and the Epithalamic Convention i. m. 221. Az idézet magyarul: „Az epithalamium célja az, hogy az ifjú pár az őket elhalmozó bókoknak és a számukra ígért várható előnyöknek köszönhetően kapcsolatuk boldogságát felismerje.” 13 Küllős L: Közköltészet és népköltészet i. m. 115. 14 Ehhez lásd Nancy Armstrong - Leonard Tennenhouse: The Imaginary Puritan. Literature, Intellectual Labor, and the Origins of Personal Life. Berkeley - Los Angeles - London 1992. 69-88.
