Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
724 SOÓS LÁSZLÓ rint: „Ez esemény a képviselőház házszabályainak. A tanácskozási rendnek, a képviselők szólásszabadságának erőszakos megsértése. [...] a jegyzőkönyvnek és naplónak hibás, hézagos, a történteket híven fel nem tüntető, tárgyilag tehát kétségtelenül hamis tartalommal lett elkészítve, és ami szintoly súlyos, a képviselőháznak 1904. december 13-án összehívott ülésén a képviselők nyilvános és szokott tanácskozási termében karhatalmi szolgálatra hívatott teremszolgáknak nagy tömegben való elhelyezése, mellyel a törvényhozás tagjai, a nemzet választott képviselői esetleg úgy személyes szabadságukban, mint közjogi függetlenségükben súlyosan megsértettek. [...] ekként a képviselők egyéni és személyes szabadságának még közvetlen testi erőszakkal is eszközlendő korlátozása lett vagy lehetett volna.”71 Az előterjesztő, miután ismertette a történteket saját verziója szerint, teljes körű vizsgálatot kért, továbbá felsorolta azt a tíz vádpontot, amelyekben Perczel Dezső elnök, Csávossy Béla háznagy, Tisza István miniszterelnök, valamint Nyíri Sándor honvédelmi miniszter bűnösnek mondható ki, illetve amelyek esetében a törvénysértés megállapítható. Az előterjesztés parlamenti vitáját az ellenzéki képviselők három ülésnapon át folytatták úgy, hogy a Szabadelvű Párt nevében senki nem szólt hozzá. A kormánypárti képviselők közül, hangsúlyozottan a saját véleményét ismertetve egyedül gróf Keglevich István jelentkezett szólásra. Keglevich István mind az előterjesztést, mind a vitát — az ellenzéki képviselők és a másnapi sajtó éles kritikáját kiváltva — nemcsak helytelennek és céltalannak, hanem ízléstelennek is nyilvánította.72 A képviselőház 1905. április 15-én, az ellenzéki oldal szavazataival Eötvös Károly indítványát megszavazta, majd kezdetét vette a húsvéti szünet, amely 1905. május 3-áig tartott.73 A bizonytalan politikai helyzet a főispánok jelentős részét arra sarkallta, hogy állásáról még a Tisza-kormány időszakában lemondjon.74 Az 1905. március 31-én tartott minisztertanácson Tisza István mint belügyminiszter bejelentette: „a már eddig felmentetteken felül még 20 főispán beadta lemondását. Az eddigi gyakorlat szerint a főispánok kormányváltozás esetén rendszerint csak 71 Uo. 12. országos ülés. 1905. április 12. Eötvös Károlyt az előterjesztés elkészítésére a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága kérte fel. 72 Gróf Keglevich Istvánt következetes kormánypárti magatartása és a részére megítélt kegydíj miatt az ellenzéki képviselők folyamatosan támadták. Egy, a Hentz Károly néppárti képviselővel folytatott parlamenti szóváltást követő párbajban 1905. május 29-én Keglevich István halálos sebet kapott. A Szabadelvű Párt értekezletének 1905. április 7-én hozott határozata szerint Eötvös Károly rosszallási indítványát a képviselőházban ellenezni fogják, de a vitában nem vesznek részt. Magyar Nemzet, 1905. április 15. 73 Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. kötet. 15. országos ülés. 1905. április 15. A parlamenti szünetben Tisza István ismételten azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy kormányát mentse fel. Indokai között szerepelt: a koronának a koalícióval kell megegyezni, de ezek a tárgyalások megszakadtak, az ingadozó tömeg pedig mindinkább a 48-as táborba sodródik. MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 3. cs. 9. tétel 158-160. Tisza István felterjesztése az uralkodó részére. 1905. április 24. 74 Gróf Széchényi Emil, Sopron vármegye főispánja lemondását így indokolta: „[...] azon körülmény, hogy a jelen válságnak egyedül alkotmányos úton való megoldásával egy olyan kormány fogja az ország ügyeinek vezetését átvenni, melyet főispáni minőségemben teljes odaadással nem fogok támogathatni [...]” MNL OL Belügyminisztérium elnöki iratai (K148)-1905-ll.t-1834. Gróf Széchényi Emil, Sopron vármegye főispánjának levele Tisza István részére. 1905. március 8.
