Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 711 vereséggel zárta a választást, és nyilvánvaló volt, hogy Tisza István a házszabályok módosításához nem nyerte el a nemzet támogatását. Az igazolt képviselők névjegyzéke a parlamentben 1905. március 8-án került jóváhagyásra.* 20 A végleges adatok szerint a 413 választókerületben elért eredmények alapján a Szabadelvű Párt 161, a Disszidensek 27, az Újpárt 13, a Néppárt 25, a Függetlenségi Párt 164, a román jelöltek 8, a szlovákok 1, a szerbek 1, a Demokrata Párt 2, a szocialisták 1, a pártonkívüliek 10 mandátumot szereztek.21 Az ország népességének csupán 6%-át kitevő, 1 056 818 polgár számára nyílt lehetőség arra, hogy a szavazáson véleményt nyilvánítson.22 Az a jelentős mandátumvesztés, amelyet a Szabadelvű Párt ezen a választáson elszenvedett, tarthatatlanná tette a Tisza-kabinet helyzetét. Az 1905. január 27-én teljes létszámmal megtartott minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvében a választással foglalkozó napirendi pontnál csak az alábbi egy mondat szerepel: „A miniszterelnök úr jelentést tevén a képviselő-választások eredményéről, mely szerint a kormánypárt kisebbségben maradt, a minisztertanács a miniszterelnök úr indítványára elhatározta, hogy a kormány adja be lemondását.”23 A lemondásról szóló előterjesztést a kormány tagjai elfogadták. A győzelemre fel volt készülve az ellenzék, de ilyen nagymértékűre csak a legfanatikusabbak számítottak.24 A Függetlenségi Párt helyiségében Kossuth Ferenc és Apponyi Albert köré összegyűlt képviselők egyetértettek abban, hogy Tisza István bukott ember, de koalíciós kormány megalakítására nincs esély.25 „A Szabadelvű Pártnak erős szervezete itt sohasem volt. Mégis ezelőtt legalább a képviselőválasztásokra mindig összetömörült a virilis komoly polgárokból, az államhivatalnokok igen nagy számából, a papokból és az izraelitákból álló sedátusabb [nyugodtabb - S. L.] elem, és ha néha a kétségtelenül erős ellenzékkel szemben heves küzdelem után is, de mégis győzött. A legutolsó képviselőválasztás alkalmával és azóta azonban a párt teljesen szétzüllött és ma tehetetlenül áll minden ellenzéki akcióval szemben.” MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 7. tétel 45. Dr. Klein József rabbi levele Tisza István részére. Kassa, 1903. december 9. 20 Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. kötet. 4. országos ülés. 1905. március 8. A kérvénnyel megtámadott és kifogásolt mandátumok száma 86. Ezek közül 6-ot (Gagern Miksa, Egry Dezső, gróf Teleki Domokos, Enyedi Lukács, Baross János, Dániel Tibor) a Kúria semmisített meg. MNL OL K2-AI-3-20. 21 A M. Kir. kormány 1905. évi működéséről és az ország közállapotáról szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp. 1906. 420^422. Az 1901. évi országgyűlési választás adatai: Szabadelvű Párt: 277, Néppárt: 25, Függetlenségi Párt: 79, Ugron-párt: 13, szlovák nemzetiségi: 4, szerb nemzetiségi: 1, pártonkívüli: 13 mandátum. Tisza István Budapesten a belvárosban szerzett mandátumot Andrássy Gyula ellenében. A miskolci kerületben viszont nem szerzett mandátumot. 22 A választási részvétel némileg 70% alatt maradt. A Függetlenségi Párt a mandátumok 40%-át, a Szabadelvű Párt 38%-át szerezte meg. Részletesebben lásd: Boros Zsuzsanna - Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Bp. 1999. 145-146. 23 MNL OL Minisztertanácsi és kormányzótanácsi jegyzőkönyvek (K27) 1905. jan. 27. 50./19. 24 Ivánka Oszkár a választási győzelem után ezeket írta Károlyi Sándornak: „Mi lesz most, hogyan és hová fognak a dolgok fejlődni, senki nem tudja. Az általános eredmény annyira váratlan, és úgy hogy a győzteseket is megdöbbenti. A vezéreket is alig látni, úgy látszik szándékosan visszahúzódtak gondolkodni és tervezni. Napok fognak elmúlni, még az emberek felocsúdnak, és a jövő képe valamennyire kiformálódik. Most Széli is itt van, de ő is tanácstalan [...].” MNL OL Károlyi II. Sándor iratai (P389) 2. cs. 49. Ivánka Oszkár levele Károlyi Sándor részére. 1905. január 28. 25 Egyetértés, 1905. január 28. Az ellenzéki táborból. Továbbá Apponyi Albert értékelése: „Tisza István épp annyira meg volt győződve a maga igazáról, mint mi a magunkéról. Nemcsak számszerinti eredményt várt és kívánt a választásoktól, hanem erkölcsi sikert és igazolást is, lesújtó
