Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 709 szó: „Ki a darabontokkal.”12 Ezt követően a törvényesség visszaállítását követelő ellenzéki képviselők a védekezés jogától megfosztott őröket összeverték, a lépcsőkön lelökdösték, és ruháikat megtépték.13 A mintegy másfél száz képviselő élharcosai a sikeres ütközeten fellelkesülve a Perczel Dezső által megszentségtelenítettnek nyilvánított elnöki pulpitust, valamint a miniszteri bársonyszékeket darabokra törték.14 A kormánypárti képviselők akkor érkeztek meg, amikor az egyesült ellenzék tagjai már az általuk átrendezett ülésteremben a romok felett fényképeket készítettek. A képviselőtársai kíséretében megjelenő Tisza Istvánt a bántalmazástól Andrássy Gyula mentette meg azzal, hogy tekintélyparancsolóan szorosan a miniszterelnök mellé lépett. Amikor a Szabadelvű Párt tagjai látták, hogy a parlamenti ülés megtartására nincs remény, kivonultak az ülésteremből. Tisza Istvánnak a parlamenti eseményekről táviratban adott tájékoztatójára a királyi kabinetirodából már december 13-án este tíz órakor megérkezett a válasz. A kabinetiroda számjeles távirata szerint: „O apostoli felsége érdeklődéssel vette tudomásul Excellenciád távirati jelentését, és teljes mértékben jóváhagyja eljárását. Őfelsége reméli a szavatossági nyilatkozat és az újonc törvény javaslatának még ezen az országgyűlésen tartós szívósággal való keresztülvitelét, mindenesetre azonban felhatalmazást ad Excellenciádnak az országgyűlés feloszlatásának elrendelésére.”15 A kormány lemondásától a felmentéséig Az 1905. évi választások kiírására vonatkozó kérelmét gróf Tisza István miniszterelnök 1904. december 16-án az uralkodó előtt az alábbiak szerint in12 Egyetértés, 1904. december 14. A káosz. Az ellenzék által darabontoknak elnevezett parlamenti őrség tagjainak többségét a csendőrség állományából választották ki, akik a teremőrökhöz hasonló fekete atillát viseltek, nemzeti színű karszalaggal. Fegyvertelenül teljesítettek szolgálatot. 13 Feilitzsch Artúr jelentése: „az új teremszolgák közül a teremben bent nyolcán voltak állítva, kesztyűsen. Az elnöki emelvény bal oldali feljárójának alsó lépcsőjére négyen voltak állítva, ketten-ketten szembe egymással, azon utasítással, hogy ne engedjék meg, hogy bárki is felmehessen az elnöki emelvényre.” A feldühödött ellenzéki képviselők a teremszolgákat szidalmazták, megpofozták, és hozzákezdtek a korlátok szétszedéséhez. „Mikor láttam, hogy a szolgákat lassanként mind leráncigálják, felrendeltem magam köré az elnöki emelvényre őket, hogy legalább azt megvédhessen!. De ez sem volt lehetséges, dacára annak, hogy teljes és erős hanggal figyelmeztettem a romboló és kiabáló képviselőket, hogy ezek egyszerű teremszolgák, akiknek a tettlegességet nem szabad viszonozni, mert akkor már széklábak, fadarabok röpültek felénk, egyes képviselők egész az elnöki emelvényig hatoltak, fadarabokkal és széklábakkal kezdték a szolgákat ütni-vemi, akik természetesen egyetlen ütést sem viszonoztak, amikor láttam, hogy egypáran közülük véreznek... hogy a végsőkig bántalmazott szolgáknál a fegyelmet továbbra is fenntartani nem leszek képes, további ok nélküli bántalmazásoktól is őket megóvandó, a jobb oldali lépcsőfeljárón visszavonultam velük.” MNL OL Képviselőház és Nemzetgyűlés elnöki iratai (K2) 1905-AVHI-3. Báró Feilitzsch Artúr jelentése. 1904. december 18. 14 OSZK Kt Quart. Hung. 2955. Berzeviczy Albert: Az első Tisza-kabinet parlamenti küzdelmei 1903-1905. 82-83. Miután az őröket kiűzték a teremből, a képviselők a Ház asztalát feldöntötték, az összetört miniszteri bársonyszékeket és az elnöki pulpitust erre felhalmozták. A helyreállítás költségét 1935 korona 65 fillérben állapították meg. MNL OL K2-1905-AVIII-3. Schaubach Károly építész szakértői véleménye. 1904. december 16. Lásd még: MNL OL K2-1905-AVIII-4. A Mentelmi Bizottság ülésén felvett tanúvallomások. 1905. május 23., 25., 27. és június 6. 15 MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8. tétel 67. Ferenc József távirata Tisza István részére. 1904. december 13.
