Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 647 tekkel ellátott kifejtése elsőként a pesti főrabbi művében található. A gondolat azonban, ha csupán kezdetlegesen, utalásszerűén is, Kohn előtt már több zsidó szerzőnél felbukkant. Bár a kazárokról nem szólt, egy 1860-ban kiadott, a zsidók egyenjogúsítását sürgető, szükségszerűségét és előnyeit ecsetelő röpiratban a hányatott életű Rokonstein Lipót a galíciai zsidó bevándorlás rémképét azzal a minden magyarázatot nélkülöző megjegyzéssel kísérelte enyhíteni, miszerint „zöme a zsidóságnak [...] már az Árpádok alatt is itt lakott”.64 Egy évvel később — szintén a zsidók egyenjogúsítása érdekében — írt tanulmányában Löw Lipót már a kazárokról is szót ejtett: „Miután [...] a magyarok a legszorosb szövetségben éltek a khazarokkal, mint véreikkel s frigyeseikkel, s miután bizánci írók tanúsága szerint a magyar törzsökökhöz több khazar népség is csatlakoztak, midőn azok, székeiket elhagyván, Etelközbe s innen Pannóniába költözködtek: kétségkívül nem felejtették el, hogy a khazar birodalomban mozlimok, zsidók, keresztények és bálványimádók egyaránt viselhettek hivatalt. [...] Sőt a magyar törzsökök bizonyosan azt is tudták, hogy véreik, a khazarok egy része a nyolcadik században Mózes vallását karolta fel, s hogy akkor a khazar királyok két századon át e vallás hívei valának, úgyhogy valószínűséggel fel lehet tenni, miszerint a magyar némi kegyelettel viseltetett a Mózes vallás iránt.”65 Bár érdekes módon Löw ekkor még nem arra fektette a hangsúlyt, hogy a honfoglalásban a magyarok mellett zsidó vallású kazárok is részt vettek, következtetése megelőlegezte Kohn elméletének lényegét: „Akkor [a honfoglalás idején] a zsidó vallás tettleg be vala véve a hazában.”66 Az emancipációs törvényt üdvözlő, a szegedi zsinagógában 1868 elején tartott, fentebb már idézett prédikációjában Löw, ha csupán egy fél mondat erejéig is, de már e közös honfoglalást helyezte érvelése középpontjába: „Hitelre méltó kútforrások, nevezetesen Cinnamus János tanúbizonysága szerint, Kazárországból zsidók is jöttek a magyarokkal, midőn ezek a IX. század végtizedeiben a négy folyam partjain új hazát szereztek maguknak.”67 Az állítás szépséghibája, hogy a 12. századi bizánci krónikás művének azon részei, amelyekre Löw templomi beszéde kiadott változatának lábjegyzetében utalt, nem tartalmaznak semmiféle ehhez hasonlót.68 64 Rokonstein Lipót: A magyar izraelita 1860-ik évben. Nyomtatott Wodianer F.-nél, Pest 1860. 11. A paksi születésű Rokonstein Lipót 1841-ben a szentesi zsidó iskola nyilvános tanítója, 1846-ban a nagyváradi zsidó iskola főtanítója, 1849-ben a helyi radikális reformközség hitszónoka, a szabadságharc alatt számvevő hadnagy. Világos után tanító Baján, 1851-ben rabbi Báestopolyán, 1852-től 1858-ig Zágrábban. 1861-ben a Magyar Izraelita első szerkesztője Pesten, 1865-től 1871-ig szombathelyi rabbi. 65 Löw L.: A magyar nemzetiség és a zsidók i. m. 32-33. 66 Uo. 33. 67 Löw L.: Az Isten feloldó bilincseimet i. m. 256. Löwnek a kazár kapcsolatra tett korai utalására már Schweitzer Gábor is felhívta a figyelmet. Lásd Schweitzer Gábor: A magyarországi zsidó történetírás önképe és fogadtatása 1945 előtt. Historiográfiai áttekintés. In: „Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket”. Tanulmányok a zsidó történetírásról. Szerk. Gantner Brigitta Eszter - Schweitzer Gábor. Universitas Kiadó - Judaica Alapítvány, Bp. 2005. 65-66. 68 Löw utalása: „Joh. Cinnam. III. 8., p. 107, V, 16, p. 247.” Az adott részek az angol kiadásban: John Kinnamos: Deeds of John and Manuel Comnenus. Translated by Charles M. Brand. Columbia University Press, New York 1976. 86., 186.
