Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 641 szág”-ról beszélt, amely „a zsidók történetébe soha sem iktatott vér és könnyáztatta gyászlapot”. A saját hazáját elvesztett, szétszóródva vándorló zsidóság, nyilatkozta a pesti főrabbi, „nem akadt országra, mely számára oly nyájas új haza lett s mindig maradt is volna, mint Magyarország”.43 A röpiratokban, így Frieder Mór beregszászi, avagy Frank Mór pusztacsorbai orvos írásaiban44 ekkortól rendszeresen megjelenő gondolat következő elemeit szintén Kohn Sámuel fogalmazta meg. Az időpont ez esetben sem semleges. „Józan gondolkodású, vallás dolgában türelmes s a védtelen iránt lovagias nemzetünknél”, jelentette ki 1880-ban egy, az erősödő antiszemitizmussal szemben híveit felvértezni törekvő beszédében, „a zsidógyűlölet [...] mindig idegen termény volt, melyet a külföldről hoztak be ide, s melynek mérges magva csak ott burjánozhatott, ahol nem-magyar népség lakta a földet”.45 A befogadó közeg tehát immár nem az ország, hanem a zsidókat is magában foglaló nemzet, amelyen belül a zsidóellenesség a magyar etnikum körében soha nem lelt táptalajra. A pesti főrabbi négy évvel később A zsidók története Magyarországon címmel megjelent főművének első és egyben utolsó, A legrégibb időktől a mohácsi vészig alcímű kötete két szempontból is jelentős határkő. Egyrészt Kohn Sámuel volt az első történész, aki kísérletet tett arra, hogy a magyarok zsidók iránti kivételes jóindulatának a tézisét egy magyar nyelvű tudományos monográfiában is alátámassza. A maga módján, vagyis a történelmi bizonyíthatósághoz általában szigorúan ragaszkodva, ám legfőbb tézise esetében ettől teljesen eltekintve, ezt meg is tette. Újat nem állított, csak aprólékosabban részletezte: a középkori Magyarországon a zsidók helyzete sokkal kedvezőbben alakult, mint másutt. Magyarország ezúttal „nyájas oáz”-ként jelent meg, „hol béke, nyugalom és biztonság mosolygott a boldogtalanokra, kiket künn a nagy világban, mint vadállatokat, űztek és öldöstek”. A zsidóellenes rendszabályok, „valamint a zsidógyűlölet általában, csak külföldről hozattak be Magyarországba”.46 Másrészt és főleg: Kohn újítása a magyarok ezen egyedi jellemvonásának, a zsidóellenességtől való mentességüknek átfogó történeti magyarázatában rejlett. Magyarázata a történetírásban kazárelméletként rögzült hipotéziséből fakadt, amely a honfoglalást a pogány hitű, illetve zsidó hitre tért magyarok és a hozzájuk csatlakozott, részben szintén zsidó vallású kabarok közös műveként mutatta be. A magyarázat csírájában már Löw Lipótnál is megjelent, aki egy 1868-as homíliájában megpedzette: a „magyar nép” azért „nem viseltetett ellenszenvvel a zsidók irányában”, mert „hozzá volt szokva a zsidók szomszédságához”, mivel a magyarokat honfoglaló útjukon „Kazárországból” jött zsidók is 43 Kohn Sámuel'. Hogyan fogadjuk és hogyan háláljuk meg az egyenjogosítást. Zsinagógái beszéd az egyenjogosítási ünnepély alkalmával f. é. január hó 12-én. Löwy E. M., Pest 1868. 9. 44 Frieder Mór: A magyar zsidók egyenjogosítása 1867-dik évben. Emlékirat. Nyomatta Hornyánszky és Träger, Pest 1868. 10.; Frank Mór: Helyesen ítélte-e meg Csemátony Lajos a zsidókat? Nyomatott Vodianer F.-nél, Bp. 1874. 10. 45 Kohn Sámuel: Mit tegyünk az ellenünk intézett támadásokkal szemben? Ünnepi beszéd. Zilahy Sámuel, Bp. 1880. 4. 46 Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon. I. A legrégibb időktől a mohácsi vészig. Athenaeum, Bp. 1884. 128., 130.
