Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 637 cióért küzdő Vázsonyi Vilmosnál „a nemzeti kultúrában való felnevekedettség”,23 a „faji ellentéteket” kibékítő „egységes nemzeti kultúra”,24 illetve a „különböző fajokat és vallásokat” egyesítő „nemzeti kultúra és nyelv”;25 Löw Immánuel szegedi főrabbinál a „hazaszeretetben, ragaszkodásban, anyanyelvben” magát magyarnak valló „szív”;26 Kármán Mórnál „akarati elhatározás”,27 a közösen „megalkotandó jövőnek a reménysége”,28 avagy, amint ezt Löw Lipót kapcsán írta: „tudatos elhatározás”, „szent akarat” és „megfelelő cselekvés”.29 A talmudtudós és rabbi-történész Blau Lajos 1903-ban már kimondottan a pszeudodarwinista „fajelmélet” ihlette, a „közös származás, vér, faj’ alapján álló nemzetfogalommal szembeszállva vallotta: „a nemzet kritériumát a közös törekvésben, czélban és akaratban” látja, majd leszögezte: „Mindenki olyan nemzetiségű, a milyennek vallja magát.”30 Két évvel később az Egyenlőségben az ügyvéd és demokrata párti politikus Gál Jenő „gyönge kis fejecskének” titulálta azt, aki „e kérdés megoldására egyetlen verejtékcseppet is hullat”, hiszen „sohasem is fért kétség ennek a dolognak világosságához. Ki volna a magyar? Aki annak érzi, tartja és hirdeti magát.”31 Azonosulási képesség és hajlam A nemzetnek tehát, mint bárki más, a zsidók is tagjaivá válhattak. A premisszát követően elsőként felmerülő kérdés a zsidók ebbéli képességére vonatkozott. A kasztszerű, nemzetébe, megcsontosodott vallásába és kultúrájába dacosan bezárkózó, a külvilág felé ellenséges, bárminemű változásra — talán eredendően — képtelen zsidóság percepcióját az 1810-es évek végén német földön született Wissenschaft des Judentums, illetve ennek magyarországi képviselői három érvvel igyekeztek módosítani. A zsidókat mindig is elsődlegesen — a korszakban immár kizárólag — vallásuk kötötte össze. A zsidók nemzeti létének, amelyre a Második Szentély Kr. u. 70-ben történt lerombolása végső pontot tett, a hajdani zsidó államnak eleve nem volt más rendeltetése, mint hogy a pogány világba ékelt zsidóságban fenntartsa a monoteizmus eszméjét, míg az kellően meg nem gyökerezett benne. A politikai függetlenség elvesztése, a zsidó állam korábban siratott megszűnése valójában felszabadította a zsidókat nemzeti eredetük béklyójából, az exilium lehetővé tette, hogy szétszóródásában a zsidóság beváltsa történeti külde23 Vázsonyi Vilmos: A pozsonyi párbaj. Egyenlőség, 1890. február 2. 3. 24 Vázsonyi Vilmos: Febronius a polgári házasságról. Egyenlőség, 1890. december 26. 13. 25 Vázsonyi Vilmos: Pax. Egyenlőség, 1893. március 3. 2. 26 Löw Immánuel: Az ezredév. II. (1896. máj. 14.) In: Löw Immánuel beszédei 1874-1899. Traub B. és Társa, Szeged 1900. 23. 27 Kármán Mór: Nemzeti és felekezeti élet. In: Évkönyv. 1897. Szerk. Bacher Vilmos - Bánóczi József. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Bp. 1897. 32. 28 Kármán Mór: Felekezetiség, nemzetiség, társadalmiaskodás és a magyarság érdeke. Klny. az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny XLIV évf. 31. számából. Athenaeum, Bp. 1911. 6. 29 Kármán Mór: Lőw Lipót emlékezete. Alkalmi beszédek. Singer és Wolfner bizománya, Bp. 1911. 14. 30 [Blau Lajos:] Faj és nemzet a történelem világításában. Magyar-Zsidó Szemle 20. (1903) 4. 31 Gál Jenő: Ki a magyar? Egyenlőség, 1905. március 19. 4.