Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 611 támadt azon legelső divergentiánk, melly szerint Wesselényi mindig küzdve, valami elkeseredett belső érzelemmel, s ebből származó daczczal, terrorizmussal, és ekkép úgy szólván valami intimigatióval gondolta honi ügyeinket kormányunk átellenében legbiztosabban s legsikeresebben rugatni egy egy lépéssel előre; midőn én viszont legszigorúbb lelkiismeretem szerint arra mertem volna kötni lelkemet, hogy efféle politikai eljárás nemcsak előmozdítani nem fogná honunk ügyét, de azt egyenesen visszalökné, sőt a legaggasztóbb veszélyekbe is bonyolítaná, s inkább persvasionak, a kölcsönös érdekek viszonyos megmutatásának volna helye”.139 (Kiemelés - V J.) Széchenyi a gyors fordulatot hozó változásokat valóban helytelenítette, ennek keretében a széles körű alkotmányos fordulatot is elutasította. Például az előző évtized elején a képviseleti rendszer hazai bevezetését illetően fenntartásairól írt. A Hitelben az alkotmányos intézményeket a társadalmi realitástól mintegy elemelve, az ellenzéknek — mondhatnánk — csupán ismeretelméleti szerepet juttatott volna. Felidézhető, hogy 1830-ban azt írta: az igazság sem a személyes, sem a politikai szférában nem ismerhető meg „ellenzés”, vagyis szemben álló tételek (felek) vitája nélkül,140 tehát a vitától nem szabad félnünk - „Sokan az ellenzéstől úgy félnek, mint a sötétségtől, az pedig éppen olly szükséges az igazság tökéletesb kifejlődésére, mint ez a nap sugárinak szembetűnőbb tételére. Semmi se lehet az egész világi egyetemben nyomás és ellennyomás nélkül.”141 (Kiemelés - V J.) A politikai konzekvenciákat mellőzve az alkotmányos intézményrendszer, ezen belül a képviseleti rendszer teljességének bevezetését távolabbra halasztgatta volna: „Mennél jobban végiggondolom az országgyűlés ügymenetét, annál inkább úgy látom, hogy honfitársaim a képviseleti alkotmányra nem teljesen érettek”.142 A Arop/ójába 1826-ban tett bejegyzéskor azonban maga is érezte az ellentmondást, hiszen más összefüggésben kikéi a fél szívvel haladók ellen,143 így az ellentmondást józanságra törekvő optimizmussal igyekezett feloldani, mondván, az alkotmányon sok száz esztendeje nem változtattak, talán azért, mert a „magyarok nem érettek”, ám kifejti, hogy „van bennük fogékonyság azzá válni”!144 Az alkotmányos képviseleti rendszer részét képező politikai ellenzéket tehát feltétlenül határok közé zárná, ezt írta, „soha nem is lehet semmi egyéb czélja, mint minden tárgyat a maga józan egyenes útjára s tökéletes súlyegyenbeli járására vezérelni, s a Ministeriumot arra kénszeríteni, hogy mindent előkeressen, kitaláljon s intézzen el, a mi a közjót s közboldogságot legbizonyosabban s legrövidebben eszközli”.145 (Kiemelés - V. J.) A birodalmi kormány viszont kedvező megítélést kap, hiszen kijelenti: a király nem ellensége a haladásnak — „Uralkodónk se kíván egyebet köz boldogságunknál” —, de a kormány is hasznosan cselekszik, sőt „atyai gondoskodása, törvényekre szoros ügyelése s hiv 139 Uo. 140 Széchenyi I.: Hitel i. m. 1830. 30. 141 Uo. 37.' 142 Uő: Napló i. m. 443. 143 Uő: Hitel i. m. 212. 144 Uő: Napló i. m. 443. 145 Uő: Hitel i. m. 38-39.
