Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pásztory Levente: A "Kreuger Birodalom” Magyarországon. A magyarországi svéd gyufamonopólium
62 PÁSZTORY LEVENTE rával jelentős érdekeltségekkel rendelkező Ernst és Bemard Fürth segítségével — akikkel az 1924-es tárgyalások óta kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a svéd vállalat — hamar megszületett a megállapodás.114 Az 1928. április 12-én megkötött megállapodás szerint a MAGIRT bérbe vette a „Szikra” gyárait. A bérleti díjat a termelt gyufamennyiség alapján kellett fizetnie; továbbá a MAGIRT vállalta, hogy az összes szükséges javítást saját költségén végezteti el, valamint, hogy a gyárakban eszközölt fejlesztések automatikusan a „Szikra” tulajdonát fogják képezni.115 A kecskeméti üzem megszerzése sem okozott gondot a svéd vállalat képviselőinek, 300 ezer dollárért vásároltak a vállalat részvényeiből, amivel megszerezték a befolyást.116 A „Hangya”117 albertfalvai gyufagyárának megvásárlását a Deutsche Bank képviselői már 1928 februárjában Kreuger figyelmébe ajánlották, mert a szövetkezetnek egy 1,5 millió dolláros tartozása volt a német pénzintézet felé, és e követelésük rendezéséért cserébe javasolták, hogy egy háromoldalú megállapodás — a „Hangya”, a Deutsche Bank, és a STAB között — keretében minden fél számára elfogadható megoldás születhetne.118 Az üzletet akkor még nem kötötték meg, azonban az egyeztetések folytatódtak, és 1928. június 10-én mindhárom társaság képviselője aláírta a szerződést, amely szerint a svéd vállalat egy 415.000 dolláros 97%-on kibocsátott 6,5%-os kamatozású kölcsön, valamint további 260.000 dollár vételárért megkapta az albertfalvai gyufagyárat.119 A Gross testvérpártól — Fülöp és Móric — a termelési gondokkal küzdő, versenyképességében a „Szikra” korszerű gyáraitól elmaradó tokaji gyárat,120 viszonylag könnyen megszerezte a MAGIRT,121 leginkább annak köszönhetően, hogy messze felértékelt áron, 1 millió pengőért vásárolták meg, továbbá a Gross család tagjai megtarthatták pozíciójukat egészen az üzem felszámolásáig.122 A legkomolyabb kihívást a Szombathelyen működő üzem jelentette. Ebben az esetben Ahlström még Búd János segítségét is kérte, hogy az „elfogadhatatlan feltételek, és túl magasan meghatározott ár” miatt próbálja meg — a korábban ígért — befolyását érvényesíteni, hogy sikerüljön megállapodniuk.123 114 Wikander, U: Kreuger’s match monopolies i. m. 238. 116 SE/VALA/02854/G I cr/3/1934-1941. Price, Waterhouse & Co. Reports & Accounts. „Szikra” Ungarischen Zündholzfabriken A.G., 1933. 12. 31. 1-17. 4. 116 SE/VALA/02854 Direktionen: Utrikeskorrespondens (huvudserie) (a továbbiakban: E I b) 46. Ungern, Ma-Z. Österrike 1933 (a továbbiakban: 46/1933.) Fürth für Carlberg, 1934. 03. 29. 117 „Hangya” Termelő-értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja. 118 SE/VALA/02854/E XXV n/4/1928-1929. Deutsche Bank (aláírás olvashatatlan) für Kreuger, 1928. 02. 29. 119 Uo. Vertrag, Ausfertigung erhält die STAB, 1928. 06. 10. 1-10. 4-5. 120 Pap Miklós: A tokaji gyufagyár története. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXII. Szerk. Veres László - Viga Gyula, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1994. 551-557. 557. 121 A svéd vállalat számára a tokaji üzemmel kapcsolatban 1934-ben — évekkel a gyár bezárását követően —jelentkeztek a gondok, amikor a Gross testvérek beperelték a Szikrát, hogy kártérítést kapjanak a gyár bezárása miatt. SE/VALA/02854/E I b 126. Ungern, Ma-Z. Österrike 1935 (a továbbiakban: 126/1935.) Lewenhaupt för Carlberg, 1935. 01. 02. 122 SE/VALA/02854/E I b/46/1933. Fürth für Carlberg, 1934. 03. 29. 123 SE/VALA/02854/E XXV n/4/1928-1929. Alhström für Bud, 1929. 06. 14.
