Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZECHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 605 dául úgy látják, a pesti színházak a modern nyilvánosság fórumaiként működnek, amikor tereiken közvélemény-formáló viták robbannak ki.105 Az úgynevezett német színházi botrány körül formálódó vita jól rávilágít erre, mely a karzatokon felhangzó, „a jurátusi kartól”, illetve „más kartól” (arisztokraták hangoskodtak a karzaton) zajos véleménynyilvánítások, tüntetések körül kialakult.106 Kossuth arisztokrácia-ellenes éllel mutatja be a történteket, és arról értekezik, hogy „a városi rendőrség eszméje merő ábránd, míg egész néposztályok fölötte állanak a helyhatósági hatalmaknak”. Kifejti, hogy az arisztokrácia előjogai a múltban gyökereznek, a viszonyok viszont változnak, ezért „a múltnak emlékezetét nem lehet fizetségül nyújtani a jelen s a jövő kor igényeinek. [...] az újabb kor újabb igényeket tolt homloktérbe, s hahogy az aristocratia ez igényeknek ép úgy nem felelne meg, mint a középkor igényeinek hajdan megfelelt, felsőbbségét önmaga játszaná el.”107 (Kiemelés - V J.) Tehát a színházi nyilvánosságban társadalmi jelenségeket fedeznek fel, például amikor Kossuth arról ír, hogy „a magyar főrangú férfiak az undorodásig rossz német színházba mennek egy német énekesnőt kifütyülni, és czivódnak, és verekednek, és a főváros rendőri főbb tisztviselőjét tettleges bántalmakkal illetik”.108 A fentebb bemutatott szövegek elemzése után nem meglepő, hogy Széchenyi Kossuth beállítását kifogásolja, viszont maga is nagy előszeretettel oszt ki politikai szerepeket, amikor arról beszél, hogy a német színházi botrányok körül egyesek „közönséges csapszéki diadalt” emlegetnek, ő viszont „a magyar szinházi franczhoni demonstrációról” szól.109 (Kiemelés - V J.) A színházak terei egyre határozottabban a polgári nyilvánosság részévé válnak, keretei nem csupán a polgári szórakozás, hanem a politikai véleménynyilvánítás számára is megnyíltak, amit a Vieuxtemps-hangversenyek körül kirobbanó vita110 egyértelműen megvilágított.111 A március elején kibontakozó vitában mind Kossuth, mind Széchenyi kifejti álláspontját, melyeket mi inkább ideológiai irányzatokhoz köthető nyilatkozatoknak tekintünk. Míg korábban a német színházi botrányban arisztokraták zajongtak egy hétköznapi ügyben s a Pesti Hírlapban jelentek meg kritizáló írások róla,112 márciusban inkább helyüket kereső értelmiségiek (köztük meghatározó arányban a Királyi Táblán gyakornokoskodó jurátusok) szerveztek nemzeti tartalmü tüntetést, amit viszont Széchenyi kifogásolt erősen.113 Politikai tartalmú tüntetések egyébként a városban nem voltak ismeretlenek, hiszen a vármegyegyűlések körül, főként or105 Lásd Habermas, J.: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása i. m. 86-91. 106 Pesti Hírlap, 1842. december 8. 107 Pesti Hírlap, 1842. december 15. 108 Uo. 109 Széchenyi István: Német szinházi botrány, s ahhoz még egy kis advány. I. In: Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 257. 110 Értelmezte Lackó M.: Széchenyi és Kossuth vitája i. m. 64-68., illetve Fónagy Zoltán: Egy színházi botrány anatómiája. In: Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Szerk. Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Manhercz Orsolya Bp. 2012. 73-83. 111 Kossuth cikke a Pesti Hírlapban 1843. március 9-én, Széchenyi három cikke a Jelenkor 1843. március 30-i, április 9-i és április 27-i számaiban jelent meg. 112 Pesti Hírlap, 1842. december 15. 113 Széchenyi I.: Napló i. m. 1002.
