Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 595 csorbításában kerestük jobbadán, inkább őszintén megismertük volna, mennyire vagyunk egymásnak szükségesek, és milly kevéssé lehetünk egymás nélkül.”55 Fejtegetésének hátterében olyan hírek és feltételezések állnak, hogy a bécsi kormányzat reformokra készül, s az majd hasonlít a magyar reformtörekvésekhez.56 Széchenyi politikai pozíciója azonban ebben a tekintetben is kétségtelenül bizonytalan, és külső kitettsége rendkívül erős, hiszen szinte minden azon múlik, hogy milyen tervek forognak az abszolutista kormányzat képviselőinek a fejében, és ezekben a tervekben milyen szerepet szánnak Széchenyinek. Az azonban megkockáztatható, hogy ebben a kapcsolatban egyik fél sem egészen naiv, és a manipuláció mindkét oldalon létezik. Széchenyi részéről azonban az egyeztetés szándéka kétségtelenül őszinte, ezért is folyamatosan ismételgeti azt az érvét, hogy „itt van ideje elvégre kölcsönös jövőnket szilárdabb s biztos sarkalatokra állítanunk, mint valának mindazon fogások és kétértelműségek, mellyek által egyik rész a másikon nyerekedni törekedett, mintha bizony Magyarország gyengítésével erősödnék Ausztria, vagy viszont a közbirodalom megakasztása által férfiúsodnék a magyar hon”.57 Széchenyi kijelenti — talán őszintén hiszi, talán reméli, de legvalószínűbb, hogy mindkét állítás megállja a helyét —, hogy a bécsi kormányzat támogatja a polgári reformokat Magyarországon: „soha nem mutatott kormányunk nemzetiségünk és alkotmányunk iránt több hajlamot, mint kivált néhány évvel ezelőtt”.58 S ezt azzal kapcsolja össze, hogy a másik oldalon, az ellenzékiségen is változtatni kell: „nekünk is módosítanunk és közelítenünk kell, hahogy Magyarország lehető legnagyobb boldogsági kifejtése valóban fő és egyedüli czélunk és nem az oppositio mezején nyert népszerűség fenntartása és minden módoni bővítése”.59 Ebben az összefüggésben hosszan foglalkozik az „oppositio” fogalmának értelmezésével, és azt ajánlja, hogy az „új helyzetben” az ellenzéket az „értelmesség” és az „okosság” vezesse. Utóbbi fogalom német eredetije, a „Klugheit”, melyet Széchenyi a kéziratban felemlít, összetett jelentéstartománnyal rendelkezik, nem csupán a „bölcsességet”, hanem a „prudentiát”, a „mérsékletességet” is kifejezi. Széchenyi értelmezésében e fogalom egyrészt társadalmi tartalommal bír, mely az érdekek kölcsönös méltánylásában testesül meg, mint írja, ez a „széplelkű mérséklet, egyedül azon rokonkeblű kölcsönös méltánylat és nemes magatartás mentheti meg a sülyedéstül és vezetheti biztos és dicső nemzeti öbölbe” a magyarokat, ami természetesen felfogása szerint egyfajta érdekegyesítést, érdekkíméletet jelent. (Kiemelés - V J.) Ám Széchenyi értelmezésében a fogalom politikai tartalommal is bír, ugyanis a politikai ellenzéktől is elvárna ebbe a fogalmi körbe tartozó tulajdonságokat, hogy tudniillik ez a kör 55 Uo. 126. 56 Lásd a birodalmi kormányzat terveiről és a Széchenyihez fűződő viszonyról: Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 1975. 41-130.; Varga J: Helyét kereső Magyarország i. m. 9-24., 176-184. 57 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 126-127. 58 Vö. a Birodalom és Magyarország viszonyának értékelését a Hunniában: Deák Ágnes: „Austriának semmi joga hozzánk”. Széchenyi Hunniája. In: A szabadság felelőssége i. m. 143-149. 59 Uo. 130-131.
