Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZECHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 589 Maga Széchenyi is az angol politikai gondolkodó boldogságfilozófiájának24 ugyancsak szinte szó szerinti idézésével fogalmazza meg politikájának „végczélját”: „a magyarnak lehető legnagyobb boldogságra emelését”.25 A boldogság fogalmát az egyén törekvéseiből építi fel, ám lényegesen kevesebb olvasható a különböző társadalmi csoportok (jobbágyság, nemesség, polgárság, értelmiség) érdekeiről. Ugyanis az utilitárius filozófia szellemében nem a csoportok, hanem az egyének és a haladásgondolat összefüggéseit vizsgálja: „Mi az emberi vagy inkább nemzeti boldogság? Errül százezer, tán több a fogalom. Szerintem általánosan — mert itt is lehetnek kivételek, noha ezek mindig abnormis állapotra mutatnak — szerintem: sok egyén s család boldogsági öszvege, t.i. - nyelv és némileg vér által egybefüggő olly egyének és családoké, kik anyagi és lelki mivoltukhoz kötött szükségeiket lehető legtökéletesebben kipótolhatják, s pedig, nem képzeletileg, hanem valódilag”.26 (Kiemelés - V J.) Ez az érvelés Bentham felfogásához hasonló, akinél a hasznosság elve az egyént csakúgy boldogítja, mint a közösséget,27 ugyanakkor ott a két tényező közötti kapcsolat is alapos kifejtést nyer. Arra a kérdésre, hogy miből formálódik ki a közösség érdeke, Bentham így válaszol: „A közösség érdeke egyike azon legáltalánosabb kifejezéseknek, melyek az erkölcsi frazeológiában előfordulnak: nem csoda, hogy értelme gyakran veszendőbe megy. Ha van értelme, ebben áll: A közösség fiktív test, amely az egyes személyekből tevődik össze, kiket úgy tekintünk, mint akik mintegy annak tagjait alkotják. Miben áll akkor tehát a közösség érdeke? - azon külön-külön tagok érdekének összegéből, akikből összetevődik”. Sőt, ennél még tovább is megy, amikor kijelenti, nincs értelme „a közösség érdekéről beszélni, ha meg nem értjük, mi az egyén érdeke. Valamely dologról akkor mondhatjuk, hogy az egyén érdekét előmozdítja vagy érdekében áll, ha az hajlik arra, hogy hozzátegyen élvezeteinek végösszegéhez; vagy, ami egyre megy, hogy csökkentse fájdalmainak végösszegét”.28 Az nem kétséges viszont, hogy mindennél Széchenyi felfogása, főként a nemzeti közösség mibenlétét illetően, sokkal differenciáltabb, ugyanakkor nem kerülheti el figyelmünket, hogy milyen jelentős fogadtatásra talál a magyar grófnál az angol filozófus egyénközpontú társadalomértelmezése is. Széchenyi kinyitná a felemelkedést az egyének előtt, melyet véleménye szerint nem akadályozhat sem a változtatás gyengesége, sem az ismeretek hiánya: „Az ember boldogsága sem nem ráviteles, sem nemleges valami, vagy más szavakkal: sem pangásban nem maradható vagy egyedül képzeletben festett lét, sem a jobbnak nem ismerésébül eredő megelégedés, hanem — mint érintők — anyagi és lelki szükségeinek, s most azt tesszük hozzá: mindig növekvő s 24 Jeremy Bentham: Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe. In: Brit moralisták a XVIII. században. Jegyz. Márkus György, utószó Ludassy Mária. Bp. 1977. 677-774.; Jeremy Bentham rendszeréről: Michael Oakeshott: Az új Bentham. In: Vő: Politikai racionalizmus. Szerk. Molnár Attila Károly. Bp. 2001. 221-234. 25 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 57. 28 Uo. 57. 27 Bentham, J.: Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe i. m. 682. 28 Uo. 682-683.