Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820-1830)
578 KURUCZ GYÖRGY Összegzés Amennyiben a vizsgált időszak tekintetében mérleget kívánnánk vonni a gazdálkodás és a birtokigazgatás gyakorlatának főbb jellemzőit illetően, úgy mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy Festetics László határozottan törekedett a minőségi termelés anyagi és megfelelő szakmai hátterének biztosítására. A termelékenység növelése érdekében az intenzív szántóföldi növénytermesztéshez szükséges beruházásokat fontosnak tartotta, a Directio ennek az elvárásnak megfelelően terveztette meg az egyes uradalmak termelési tevékenységét. Ugyanilyen, tehát hosszabb távon megtérülő beruházásnak tartotta a georgikoni tanárok külföldi tanulmányútjainak finanszírozását, illetve a georgikoni tangazdaság fejlesztését, s közvetlen szerepét az adaptálandó termelési vagy éppen adminisztrációs gyakorlat valamennyi uradalomban történő fokozatos bevezetése szempontjából. Az általa jegyzett instrukciók alapján ráadásul azt is megállapíthatjuk, hogy igen sokszor közvetlen kezdeményezője volt egy-egy ágazat minőségi fejlesztését célzó folyamatok elindításának. Mindamellett kétségtelen tény, hogy apai örökségének átvételét követően költekezéseivel s a kalkulálható bevételek mértékéhez képest a megfelelő adósságszolgálatot veszélyeztető folyamatos hitelfelvételeivel, amihez az agrártermékek felvásárlási árának spekulációktól sem mentes drasztikus visszaesése is járult, az ország egyik legeladósodottabb főnemesévé vált. A Szegedy Ferenccel kötött zárgondnoki szerződés két éve alatt, amint a moratórium iránti kérelem megakadályozását célzó hitelezői és felperesi kezdeményezésre indított pénzügyi vizsgálat eredményei bizonyították, Festetics László likviditása időlegesen konszolidálódott, jóllehet ez egy igen jelentős adósságkonverziós hitelkonstrukció révén volt csak lehetséges. A birtokaira betáblázott összegek, illetve az ezen összeget meghaladó passzívák együttes értéke 50%-ot is túllépő mértékű volt a szintén eladósodott Esterházy Miklós (1765-1833) herceg 12 millió forintnyi passzívaállományával összevetve. Ez azért is figyelemre méltó, mivel az Esterházy család hercegi ága a Festeticsek keszthelyi ágát messze felülmúló mértékű birtokállománnyal rendelkezett Magyarországon.161 Bár nem kétséges, hogy a Festetics család keszthelyi ágának birtokgazdálkodása, különösen a Festetics György halálát követő időszak vonatkozásában, többek között a közvetlen üzemszervezési és adminisztrációs gyakorlat, vagy éppen a nyugat-európai termesztéstechnikai és egyéb technológiai újítások eredete és adaptációja vonatkozásában, de akár a hitelforgalommal kapcsolatos társadalomtörténeti részleteket illetően is, további kutatások szükségesek, mindazonáltal a fenti elemzésnek köszönhetően reményeink szerint megfelelő adalékokkal szolgálhattunk a korszak magyarországi adminisztrációtörténeti és hitelforgalmi sajátosságairól rendelkezésre álló ismeretek árnyalása és bővítése tekintetében. 161 Josef Prati: Die Entwicklung der Finanzen des Esterházyschen Majorats von 1721 bis 1833. In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Hrsg. Wolfgang Gürtler - Rudolph Kropf. Eisenstadt 2009. 159-160. Nem elhanyagolható adalék, hogy Szegedy Ferenc zárgondnok konszolidációs tevékenységére a hercegi család javainak zárgondnoki felügyelete során is igényt tartottak 1832 után.
