Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820-1830)
GRÓF FESTETICS LÁSZLÓ (1785-1846) GAZDÁLKODÁSA 539 gyakorlatát a folyóirat szabta kereteknek megfelelően vizsgálat alá vegyük, ami azért is figyelemre méltó lehet, mivel ez a periódus egybeesik a magyarországi agrártermékek francia háborúk utáni forgalmazásának dekonjunkturális időszakával, közelebbről pedig a magyarországi főnemességet egyre inkább sújtó hitelválság kibontakozásával, melynek egyik jellemző sajátosságaként a korábbi, kisebb-nagyobb tőkeösszeggel rendelkező belföldi hitelezők száma és a kihelyezett tőkeösszegek mértéke is érzékelhetően megcsappant.14 14 Az adott időszak gyakorlatának megfelelően a korabeli „kisbefektetők” érthető módon a birtok- és jövedelemállomány alapján garanciát jelentő nagybirtokosok uradalmi pénztáraiban helyezték el kisebb-nagyobb megtakarításaikat. A dilemma, hogy mikortól beszélhetünk „hitelválságról”, eltekintve attól, hogy Széchenyi István nem véletlenül adott erőteljes allúziót sejtető címet 1830-ban közzétett korszakos művének, tényszerűen kiviláglik az Esterházy család hercegi ága pénzügyi adminisztrációjának „újabb hiteleket” regisztráló kimutatásai, ügyiratai, hitelszerződései vizsgálata alapján. Miközben 1801-ben összesen 659 224 pft-tal növekedett Esterházy Miklós regisztrált passzíváinak állománya, addig 1808-ban már 1 102 946 pft volt ez az összeg, s a hitelfelvételek az árvapénztári kisebb összegeket leszámítva néhány száztól 20 000 pft-ig terjedtek. (Nem túlzás tehát a háborús konjunktúra megtakarításokban, kis összegű hitelezésekben is megmutatkozó hatásának elfogadása.) MNL OL Esterházy Hercegi Lt Listáé novarum obligationum 1792-1823 P 110 4. d. No. 34—72., 130/79-105. A tétel, miszerint a francia háborúk kedvező gazdasági időszaka nem lehet megfelelő összehasonlítási alap, az általános európai növekedés- vagy profitorientált gazdasági törekvéseknek és trendeknek mindenképpen ellentmond. A hazai gazdasági életben a kedvezőtlenebbre forduló értékesítési lehetőségek mellett nyilvánvalóan csökkenő tendenciát mutat a belföldi hitelezés, amit a kortársak sem úgy éltek meg, hogy tulajdonképpen ez a „normális” állapot, s csupán a francia háborúk előtti „reális” állapotok térnek vissza. Egyértelmű visszaesés figyelhető meg a „kisbefektetők” száma és az elhelyezett tőkeértékek tekintetében az 1820-as évek közepétől, hiszen a közel húsz évvel korábbi adatokhoz képest 1826-ban mindössze 412 488 pft és 9696 vft hitelfelvételt regisztrált az Esterházy hercegi adminisztráció hazai, tehát nem nagy összegű külföldi, banki hitelfelvételek alapján. Uo. No. 132. A problematikához további adalékokkal lásd az alábbi munka vonatkozó részeit: Kaposi Zoltán'. Uradalmi gazdaság és társadalom a 18-19. században. Bp.-Pécs 2002. A korszak hitelügyleteihez és a nemesség eladósodottságához: Grünwald Béla: Széchenyi István magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon, 1790-1848. Pécs 1927.; Ungár László: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt. Századok 69. (1935: 1-3. sz.) 39-60.; Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 62-117.; Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt. Történelmi Szemle 1. (1958: 1-2. sz.) 21-55. A dunántúli régió gazdálkodási és hitelviszonyaihoz: Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. Szekszárd 1991.; Tilcsik György: Egy parciális obligáció tanulságai - Batthyány Gusztáv gróf kölcsönügylete 1842-ben. In: Előadások Vas megye történetéről. III. Szerk. Tilcsik György. Szombathely 2000. 79-92. Festetics László apja, Festetics György hitelügyleteihez: Kurucz György: Adósság, hitel, törlesztés: Festetics György pénzügyi helyzete 1782 és 1818 között. Századok 140. (2006: 3. sz.) 539-565. Az ország központi régiójának hitelforgalmához, így Grünwald forrásai kapcsán a betáblázási jegyzőkönyvek megbízhatóságának kritikájával: Somorjai Szabolcs: Pest-Pilis-Solt vármegye adósai és hitelezői a 18. század második és a 19. század első felében. Aetas 25. (2010: 2. sz.) 5-18.; Bácskai Vera: Hitelviszonyok Pesten és Budán a 19. század első felében. Aetas 25. (2010: 2. sz.) 19-44. A korszak magyarországi hitelviszonyairól viszonylag átfogó módon, bár tényleges levéltári források alkalmazása nélkül, főként Grünwald kutatásaira támaszkodva áttekintést ad: Amelie Lanier: Das Kreditwesen Ungarns im Vormärz. Frankfurt-am-Main - New York, 1995. A birodalmi keretek gazdasági fejlődése tekintetében — a sokat ígérő cím ellenére — szintén nem önálló kutatásokon alapuló amerikai összefoglalás: David F. Good: The Economic Rise of the Habsburg Empire 1750-1914. Berkeley - Los Angeles - New York 1986. Megfelelő áttekintést ad viszont az osztrák történetírás elismert alakja: Roman Sandgruben: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Wien 1995.
