Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mesterházy Károly: Die Archeologie der frühen Ungarn. Chronologie, Technologie und Methodik
TÖRTÉNETI IRODALOM DIE ARCHÄOLOGIE DER FRÜHEN UNGARN Chronologie, Technologie und Methodik. Hrsg. Bendegúz Tobias. RGZM - Tagungen Band 17. Verlag der Römisch-Germanischen Zentralmuseums, Mainz, 2012. 312 o. számos képpel A KORAI MAGYARSÁG RÉGÉSZETE Időrend, technológia és módszerek A kötet egy 2009-ben kezdődő hároméves projekt első darabjaként jelent meg, de maga a projekt a sokszerzős munkákra jellemző akadályoztatások miatt máig sem zárult le. A mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum már évtizedek óta feladatának tartja a Kárpát-medence népeinek, a hunok, avarok és magyarok régészetét európai összefüggőben vizsgálni. Jelenlegi főigazgatója, az előszó szerzője Falko Daim, aki az 1970-es évek közepén Herbert Mitscha-Märheim tanítványaként a bécsi egyetemről a Magyar Nemzeti Múzeumba és az ELTE Régészeti Intézetébe jött az avarokat tanulmányozni, azóta is számos kiállításon és monográfián keresztül támogatta ezt a programot, amely: Reiterkrieger, Burgenbauer. Die frühen Ungarn und das Deutsche Reich im 10. Jahrhundert konferenciájaként 2009 decemberében az MTA Régészeti Intézetében zajlott le. A kötet szakmai szerkesztését a magyar származású, jelenleg Innsbruckban dolgozó Tóbiás Bendegúz végezte. Mivel nem minden előadás szövegét kapta meg a szerkesztő, így két, előadásokon kívüli tanulmány is a kötetbe került (Nevizánszky G. és Prohászka E). Az előadások célja nem új régészeti ásatások és leletek bemutatása volt, hanem inkább a leletek megszólaltatásának módszertani lehetőségeit mutatták be gyakran technológiai vizsgálatok segítségével. Az ennek megfelelően nagyon szerteágazó tematikát négy témacsoportba sikerült beosztani. Az első témacsoport ’A honfoglalás előtt’ alcím alá került. A kötet nyitó tanulmányát Türk Attila jegyzi (3-28.). Magyar változata a szegedi Középkortörténeti tanulmányok 6. kötetében olvasható (2010. 261-306.). Tárgya a szaltovó-majackojei kultúra, amelynek területén élt állítólag egy ideig a magyarság is. A legújabb kutatási eredmények szerint azonban nem hogy a magyaroknak, de még a kazároknak is alig van közük a szaltovói műveltséghez. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy az írott források által kijelölt területen és időben Kazária és az uralma alatt álló népek éltek, akiknek régészeti emlékeit a szaltovói műveltségben láttuk - főleg Sz. A. Pletnyova munkásságát követve. Ebből a kiinduló pontból kerestük a honfoglaló magyarok kapcsolatait a szaltovói műveltséggel, és nem értettük, hogy egy évszázad alatt sem sikerült olyan régészeti nyomokat találnunk, amelyek a feltételezett kapcsolatok intenzitásáról vallottak. A gyenge kapcsolódást mutató leletek és jelenségek pedig nem kizárólagosan Verhnye Szaltovó és Majackoje gorogyiscse emlékeire voltak jellemzőek, hanem a sztyeppe tágabb térségein is megtalálhatók voltak (hitvilágra utaló amulettek, bizonyos fazekas termékek, szerszámok, települések általános képe, stb.). Az újabb kutatások nyomán kezd egy 10-15 lelőhelyből álló új lelethorizont kirajzolódni, főleg a Dnyeper mentén, amelyek szoros kapcsolatot mutatnak mind a Kárpát-medencei magyar anyaggal, mind a Volga-könyök és Ural közti korábbról is számon tartott lelőhelyek emlékeivel. Ez az ún. Szubbotyici-leletkör, amely az Ingül folyó közelében levő fontos kis temető lelőhelyéről van elnevezve. A Dnyeper torkolatánál fekszik Kherszon, az írott források K.r.h nevű kikötője, ahová a magyarok vitték eladásra a foglyul ejtett szláv rabszolgákat és más áruikat. Bóna István és Polgár Szabolcs azonosítását a kherszoni ásatások apró leletei is támogatják, amelyek közt megtaláljuk mindazokat a bizánci csatokat és ékszereket, melyek a honfoglaló magyarok sírjaiban is fellelhetők. Az új leletek 9. századi keltezése átírásra kényszeríti az őstörténetünk utolsó szakaszáról olvasottakat. Charlotte Hedenstierna-Johnson a svédországi Björkö/Birka régi és újabb ásatásain talált leleteket elemezve értékeli a korai magyar-viking kapcsolatokat (29-46.). A sírleletek közül több már régóta ismert. így a birkái 965. sír csüngővé alakított szíjvégei is. Ezek mintázatát a szerzőnő a bécsi Attila-kard díszítésével egyezteti. A minta azonban a késő avar szíjvégek és néhány morva ékszer Karoling növényi ornamentikájával rokon, így nem tartható magyarnak (KI. Benda.
