Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
4 ERŐS VILMOS szentel a szóban forgó problémának. Ugyanakkor, amint ez az alábbiakból kiderül, jelen tanulmány lényegileg más, szélesebb forrásbázisra épít (különösen a függelékben, de az alapszövegben is), végső értelmezésem pedig egyértelműen különbözik a monográfiában kifejtettektől, ezért legitimnek tűnik az itteni megjelentetés8. Elöljáróban meg kell jegyezni, nincs külön adatunk arra nézve, mi motiválta pontosan Szekfűt a monográfia megírására. Nincs itt tér annak elemzésére sem, hogy maga a könyv miként illeszkedik általában is a Szekfű-i életműbe. Elég lehet itt azt megjegyezni, hogy Szekfű természetesen nem ekkor foglalkozott először a Bethlen-kérdéssel. Hiszen, eltekintve attól, hogy történetírói pályája kezdetétől középpontban álltak az Erdély történetével összefüggő problémák (ezek során nyilván szüntelen beleütközött a Bethlen-problematikába)9, első nagyobb, szintetikus összefoglalásában, „A magyar állam életrajzá”-ban (magyarul 1918)10 is foglalkozott az erdélyi fejedelemmel. A műben általában is a rendiséget, Erdélyt s így a Habsburg-ellenes függetlenségi harcokat a későbbieknél lényegesen pozitívabban értékeli, s ebben kap alapvetően pozitív értékelést maga az erdélyi fejedelem is. A későbbiekben jelentősen módosul Szekfű interpretációja, s pl. a „Magyar Történet’’-ben11 (illetve az ebből kinőttt, szóban forgó monográfiában) Szekfű álláspontja jelentősen módosul: a 16-18. századi fejlődésben a rendek szerepét, s ebből következően a rendi függetlenségi harcokat, illetve Erdélyt lényegesen negatívabban, kritikusabban ábrázolja, sőt, a török mellett, őket teszi meg a magyar fejlődés elakadásának, az Európától való elmaradásnak az egyik fő tényezőjévé12. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a harmincas évek második felében, az erősödő jobbratolódás, illetve Hitler idején (pl. a „Mi a magyar?” című kötetben megjelent tanulmányában13) Szekfű immár ismét lényegesen megértőbben ítéli meg a rendi/nemzeti függetlenségi harcok, illetve az alkotmányos szabadságért folytatott küzdelem fő ikonjait, így Bethlent (vagy Kossuthot) is. (Nyilván azért, mert ennek németellenes tartalma saját kora számára is alapvető, demokratikus üzeneteket hordozott14 *.) 8 Hozzátenném, hogy Dénes 2013-as tanulmányomra a Bethlen-recepció feldolgozásában nem hivatkozik, ami egyrészt szakmai szempontból kérdéses, másrészt mivel könyvében számos más szerző egyéb Szekfuvel kapcsolatos munkája is hiányzik, logikusan következik a Szekfú-kutatás eredményeinek szelektált (viszont így alapvető szakmai szempontokat negligáló) voltából. Első tanulmányom 2013-as megjelenésének rögzítése azért is fontos, mert bizonyítja, jelen tanulmány eredeti szándékában nem polemikus célzattal készült, s csupán az azóta megjelent szakirodalom (részben annak hiányosságai) tette szükségessé az ezzel való szembesülést. Amint az alábbiakból látható kritikai megjegyzéseim legalább annyira szólnak pl. R. Kiss István Szekfű ellenes polémiáinak az Attraktor Kiadó általi újbóli, szakmailag alig vállalható megjelentetésének. 9 Vö. Szekfű Gyula: Adatok Szamosközy István munkáinak kritikájához. Budapest, 1904. 10 Vö. Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Budapest, 1918. 11 Vö. Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar Történet I-V Budapest, 1928-1934. 12 Számos utalás található minderre Szekfúnek az Angyal Dávidhoz írott leveleiben, például még az 1930-as évek elején is. Vö. Erős Vilmos: A Szekfu-Mályusz vita. Debrecen, 2000. Passim. 13 Vö. Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben. In: Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Budapest, 1939. 489-556. 14 Meg lehet említeni még ebből a szempontból Szekfűnek a Magyar Nemzetben, a háború alatt megjelent cikkeit is. Vö. pl. Szekfű Gyula: Tündérország. Magyar Nemzet, 1940. 194.7.; Uő: Erdélyi szellem, múlt és jelen. Magyar Nemzet, 1941. 187.5.
