Századok – 2016

2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján

466

PÉTERFI BENCE

délyt kapott, amelyet a király a zálogösszeg egyenes arányú emelésével írt jóvá.113 Ugyanakkor bizonyos jelek arra utalnak, hogy a korábban csillagászatian magas — 40 ezer rajnai forintos, ha beleszámítjuk az építkezési költségeket, akkor 44 ezer rajnai forintos — összeg még Kanizsainak is megfizethetetlennek bizonyult. Csak ezzel magyarázhatjuk, hogy az 1518 novemberében keletkezett záloglevelek már „csak” 26 ezer rajnai forintot emlegetnek.114 Az új megállapodás szerint a Kanizsai-örökösöktől nem 26, hanem 16 ezer rajnai forintért lehetett volna visszaváltani az uradalmat. Az első tervezethez képest tehát a két összeg, azaz a záloglevélbe bekerülő, „elméleti” — nyilván korábbi adósságokat is magában foglaló — és a ténylegesen kifizetett pénz közötti különbség is csökkent. Ugyanakkor (új elemként) a Haagnak járó zálogösszeget szintén Kanizsainak kellett állnia. A magyar főúr azonban annak egy részét — ha nem az egészét — 1519 májusáig még mindig nem fizette ki.115 Ekkor azonban az Osztrák Főhercegség Ennsen inneni tartományrésze (Österreich unter der Enns) mintegy 4950 rajnai forint 1 krajcárral, a Haag felé még törlesztendő összeggel kisegítette a magyar birtokost. A kézhez kapott pénzt a Neuburg am Innért a visszaváltáskor fizetendő 16 ezer forintos összegből kellett levonni.116

Ahogy az lenni szokott, maguk az oklevelek semmit sem értek, míg azoknak nem szereztek érvényt. Az iménti, közel 4950 rajnai forintról szóló, Kanizsai János által kiállított nyugta 1519 májusában Haag kifizetetlensége miatt

113 ÖStA HHStA RK RRB Bd. BB, föl. 638r-v, ÖStA HHStA UR AUR 1518 XI 8.

114 Egy korabeli feljegyzés („Graff Janisch von Kanischa quittfungen] und brieff van weillent kay. mt. ausganngen”) felsorolja a különféle, Kanizsai János ügyleteivel kapcsolatos iratokat, de ott csak a már a főszövegben ismertetett esetek fordulnak elő, amelyeknek vagy eredetiben, vagy másolatban korunkra maradtak: „Von erst ain quittfung] umb X tausent g[ulden] r[heinisch], der datIum] den VIII tag Augusty, anno etc. XIIII jar, zu [Gmunden] ausgangen. Mer ain quittfung] umb XI tausent g[ulden] r[heinisch], der dat[um] zu Wienn, den ersten tag Augusti anni etc. im XV jar. Noch ain quittfung] umb XXI tausennt gfulden] rfheinisch], der datfum] den ersten tag julli, anno etc. XV jar zu Wienn ausgangen.” - ÖStA HHStA UR AUR 1519 IX 26.

115 aus sonndern gnaden bewilligt unns zubezallung des völligen phanntschillings, den der wolgeborn herr grave Sigmund zum Hag auf bestimbter herschafft hat unnd wir demselben noch erlegen solln, ain suma gelts benanntlich vier taüsent fünf hundert und neuntzigg guidein reinisch und ain creutzer zuegeben...” - ÖStA HHStA UR AUR 1519 V 12. Ez alapján viszont véleményem szerint nem lehet eldönteni, hogy a megnevezett összeg vajon a teljes, ám jócskán lecsökkenteti zálogösszegnek felelt meg, vagy valamennyit a magyar főúr által kifizetett 7 ezer rajnai forintból.

116 Kanizsai János nyugtája 4590 rajnai forint és egy krajcár kézhez vételéről: ÖStA HHStA UR AUR 1519 V 12. (Egy krajcár négy bécsi dénárnak felelt meg. 1525-ben 16 magyar dénár 12 krajcárral volt egyenértékű, azaz akkor egy krajcár 1,33 magyar dénár volt. Dányi D. - Zimányi V: Soproni árak i. m. 47. [Huszár Lajos tanulmánya]) Az 1518. évi, második megállapodás részleteire nem az akkor kibocsátott, hanem Kanizsai János halála utáni, Kanizsai László és Dorottya részére kiállított oklevelekből derül fény. A törlesztést ismeretlen oknál fogva nem Kanizsai János, hanem László idejére teszi egy forrás: „... derselben zeit unnsers camerguets unnderwunden haben, ain summa gellts, nemblichen viertausennd fünfhundert newnzig gulden r. ain creitzer in abslag seins phanndschillings enntrickt unnd bezallt worden. Weihe summa gellts bemellten graff Lasslauen unnd wittiben an dem vorbestimbten sechzehen tausennd gulden r. ires phanndschillings abgezogen ist, also das wir inen an demselben irem phandschilling der sechzehen tausend gulden r. noch aindlif tausend vierhundert newn gulden r. neununndfünffzig kreitzer schuldig beliben...” - MNL OL E 239, 14. köt., 268. p. (= ÖStA AVA FHKA AHK GB 20, föl. 217v-218v). Helyesen mint Kanizsai János idejében történt eseményekről beszél: MNL OL E 239, 14. köt., 274-276. p. ( = ÖStA AVA FHKA AHK GB 20, föl. 219v-220r).