Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
KANIZSAI JÁNOS PÁLYAFUTÁSA ... A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 449 A három testvérrel szemben a család más tagjai 1490-1491 folyamán a Jagellók mellett köteleződtek el. 1491 októberében, a pozsonyi tárgyalások második fordulójával egy időben II. Ulászló király a szintén a Habsburgok mellé álló, és ezért hűtlennek nyilvánított Bornemissza János kincstartó bizonyos — állítólag eredetileg is a Kanizsaiakat illető — zalai jószágait adományozta el Kanizsai Miklós részére, hű szolgálataira való tekintettel.28 Az 1492. március 7-én, a budai országgyűlésen kibocsátott magyar rendi hitlevelekbe sem az amnesztiában részesített, az 1490-1491 folyamán a Habsburgokat támogató három Kanizsai-fivér neve került bele, akiknek a pozsonyi béke betartásával vagy éppen a trónörökléssel kapcsolatban aligha lett volna ellenvéleménye, hanem az Ulászlóhoz hű Kanizsai Miklósé és Györgyé. Igaz, Neumann Tibor szerint még az is elképzelhető, hogy az ő beleegyezésüket szimbolikusan megtestesítő egyetlen pecsétet végül nem is ők, hanem — a pecsétszalag felirata szerint — Kanizsai János nyomta a viaszba. II. Ulászló Kanizsai János és István számára végül csak 1492 júniusában bocsátott ki kegyelemlevelet. Kanizsai László ekkorra már visszanyerhette a magyar király kegyét, hiszen minden jel szerint az 1492. márciusi országgyűlés idején, Budán is feltűnt.29 Az ezt követő időszakban a Kanizsai családból egyedül Kanizsai Jánosról mutatható ki, hogy továbbra is szoros kapcsolatban maradt a Habsburg-uralkodókkal. Magyarországi adataink legnagyobb részéből egy „átlagos” nemes alakja bontakozik ki, akinek a neve leginkább különféle, a szomszédos birtokosok és jobbágyaik kárára elkövetett hatalmaskodások során bukkan fel.30 Néhány magyarországi oklevél, főként ausztriai adatok alapján azonban mintha egy teljesen másik Kanizsai János képe is kirajzolódna. A furcsa kettősséget fokozza, hogy egészen 1509-ig semmilyen ausztriai birtokkal nem rendelkezett, így bizonyosan magyarországi rezidenciát tartott fenn. Nem tudjuk, hogy az 1493. évi, nagy családi birtokosztály31 után a testvéreivel közösen bírt váruradalmakkal kapcsolatban miként állapodott meg, megállapodtak-e abban egyáltalán, hogy ki melyik birtokot használja majd lakóhelyként. Geschichte von Scharfeneck am Leithagebirge [1470 bis 1570] mit einigen Vorbemerkungen über die Scharfenecker. Blätter des Vereines für Landeskunde von Niederösterreich NF 34. [1900] 109-110. 4. sz.). A Grafeneggek örökébe lépő Fürst és a szintén Szarvkőre jogot formáló Zinzendorf család közötti nagy pereskedésre 1. ÖStA AVA FHKA AHK NOHA H/74/A, föl. 14-121., ill. az alapján nagy vonalakban, de nem minden pontját érintve: ALB II/l. 73-75.). A vevő Veit von Fürstöt I. Miksa is megerősítette Szarvkő birtokában (ÖStA AVA FHKA AHK NOHA H/74/A, föl. 12-13. = ÖStA HHStA UR AUR 1506 II 24, ez utóbbi nyomán kiadva: J. Lampel: Hundert Jahre i. m. 110-111. 5. sz.). 28 DL 19 757. Kanizsai György már 1491. máj. 22-én II. Ulászló aulicusaként mutatható ki: DF 245 139. Erre az adatra Neumann Tibor hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki. 29 Vö. Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492). II. Századok 145. (2011) 319-321. Név szerint nem említi, hogy pontosan mely Kanizsai családtagok neve szerepel a hitlevélben. Erre 1. az oklevél kiadását: Firnhaber, K: Beiträge i. m. 511. 84. sz. A Neumann Tibor által is idézett II. Ulászló-féle kegyelemlevél: DL 19 851. 30 E hatalmaskodási ügyekre éppen ezért nem fogok kitérni. 31 Kanizsai János és testvérei, István és László megkapták Lékát Csepreggel együtt, Kanizsa és Kapu várak felét, Kanizsa és Kapu másik fele, illetve Sárvár vára viszont unokatestvérüknek, Kanizsai Györgynek és az ő fiának, Lászlónak jutott. DL 20 032. Vö. Horváth Richárd: Források a csepregi erősség középkori történetéhez. Vasi Szemle 60. (2006) 431. 29. j.
