Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
444 PÉTERFI BENCE katlannak mondható. A felvázolható életpálya2 alapján világosan látszik, hogy hősünk politikusi ügyesség vagy dörzsöltség terén semmiben sem maradt el a többi, belpolitikában edződött Kanizsaitól. Ha Márki szemrehányó sorait nem is kívánom „igazolni” vagy éppen megcáfolni, már csak amiatt sem, mivel a sarokpontok — a vitriolos tálalásmódtól eltekintve — teljesen helytállóak, annak mégis érdemes utánajárni, hogy mi bírhatta Kanizsait e kalandos pályafutásra és miféle úton-módon próbált boldogulni a magyarországi mellett a birodalmi környezetben. Egy országváltás története A Kanizsai családnak a német-római császárral, illetve a Birodalom, egészen konkrétan az Osztrák Főhercegség területén honos családokkal meglévő üzletei, kapcsolatrendszere jóval korábbra nyúlik vissza, bár az érintkezések 15. századi vagy az azt megelőző fejezeteiről igen keveset tudunk. A határhoz közel fekvő uradalmaik révén — elegendő csak az 1364-től tulajdonukban lévő Szarvkőre, az 1388-tól bírt Borostyánkőre vagy a 1390-tól birtokolt Lékára gondolni — a 14. század második felétől számolnunk kell a határon átívelő összeköttetéseikkel. Elsősorban házasságok utalnak arra, hogy a határ két oldalán birtokos családok közötti kapcsolat élénk lehetett. A magyar király iránti hűségükhöz — Kanizsai László rövid ideig tartó, III. Frigyeshez való átállását kivéve3 — azonban aligha férhetett kétség. E Kanizsai László fia volt a jelen tanulmány főszereplője, János is. O és fivérei, az ifjabb László, valamint István első említésüktől — amely János, László esetében 1468-ra, Istvánnál 1471-re tehető4 — egészen az 1480-as évek második feléig nem játszottak különösebb szerepet, csupán helyi érdekű ügyekben, perekben, hatalmaskodásokban találkozunk a nevükkel. Mivel azonban az 1490-es években már országos tisztségekben fordulnak elő, klasszikus, udvari források híján is feltételezhetjük, hogy már azelőtt otthonosan mozoghattak az udvarban, illetve a legbefolyásosabbak között. János és István 1487-1489 között az esztergomi érsek, Estei Hippolit magyarországi udvarában mutathatók ki, mint aulicusok,5 az ifjabb Kanizsai László pedig csatatereken gyarapította 2 Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV században. Turul 55. (1941) 74-75., ill. V Molnár László: Adalékok a Kanizsai-család és névadó váruk Mohács előtti történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 34. (1987) 434-435. (Reiszig megállapításainak és adatainak megismétlése). 3 Kanizsai László 1458-1459. évi működésének legújabb értékelését 1. Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig. Az 1458-1459 esztendők krónikájához. Századok 147. (2013) 354., 370-376. 4 Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Arcanum DVD könyvtár IV Családtörténet, heraldika, honismeret. [Bp.] 2003. „Osli nem, 5. tábla, Kanizsai” családfa. 5 „XTV-XVI. századi magyar történelmi és irodalmi források Olaszország levéltáraiban és könyvtáraiban” OTKA-projekt (K 81 430., PPKE BTK, vezető kutató: Domokos György) online adatbázisa (http://olaszirodalom.hu/vestigia/ - utolsó letöltés: 2015. dec. 7.), Infocus 364. (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Budapest [a továbbiakban: MTA KIK], Kézirattár, Történeti másolatgyűjtemény, Ms. 4996, 3. tétel), 457. (= uo. 9. tétel), 501. (= uo. Ms. 4997, 2. tétel), 503. (= uo. 4. tétel), 829. („Expensa et solutio pro nobilibus aulicis, videlicet domini reverendissimi, facta 1488”, eredeti jelzet: Archivio di Stato di Modena, Amministrazione dei principi 752.), 2036., 2156. Az első négy Infocus-számmal jelölt találat a Modenában őrzött eredeti források (Archivio
