Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 411 sága és változatos forrásadottságaik miatt az intézményi adminisztratív iratok, regisztrumkötetek, jegyzőkönyvek alapján is csak töredékes képet alakíthatunk ki a város konkrét ünnepi alkalmairól,* 20 ezért a kutatás alapvető forrásként tekint a korszak narratív szövegeire.21 A 15. század eleji Párizsban a körmenetek legpontosabban két egymást követő parlamenti írnok (Nicolas Baye és Clément de Fauquembergue) naplójában jelennek meg, mivel a bíróságnak hivatalból részt kellett vennie a különleges körmenetek jelentős hányadában, így a jegyzők lelkiismeretesen számot adtak az elmaradt bírósági munka okairól. A 15-16. századi többi napló kevésbé megbízható módon számol be a körmenetekről és azok térbeli kereteiről - számos ceremóniát megemlítenek, de néha csak a körmenet megtartásának tényét rögzítik. Bár több 16. századi naplóírónk (Nicolas Versoris, Pierre de l’Estoile) is a párizsi királyi bíróságok jogászai közé tartozott, írásaik nem a bírósági működés keretei között születtek, mint a két 15. századi jegyző feljegyzései, így kevésbé kötődnek a bíróságok hivatalos tevékenységeihez, nem automatikusan jegyezték tehát fel a körmeneteket, amelyeken testületileg vettek részt. Ugyanez igaz a többi szerzőre is, írásaikban szubjektív módon válogatnak az események között, csupán képlékeny tendenciákat fedezhetünk fel érdeklődésükben, de a feljegyzéseik nyilván nem statisztikai módon mutatják be a párizsi körmeneteket. Az egy időmetszetre vonatkozó szövegek, valamint más forrásműfajok adatainak összevetéséből kiderül, hogy egyik forrás sem tarthat igényt teljességre. Amit így megkísérelhetünk, az a tájékozott, közügyek iránt érdeklődő városlakók figyelmét és érdeklődését felkeltő ceremóniák számba vétele, és az ezekben megfigyelhető arányok, jelenségek értelmezése. A korszak és a városi tér Az aktualitás és a liturgia kapcsolódása miatt nem érdektelen a vizsgált korszak legfontosabb problémáinak, jellegzetes vonásainak rövid felsorolása. A százéves háború második fele, vagyis a 15. század eleje rengeteg katonai eseménnyel, békekötéssel, vereséggel és győzelemmel járt, miközben a királyi hatalom is megingott: 1392 és 1422 között VI. Károly király őrülési rohamokkal küzdött, ami miatt az 1410-es évekre az ország nyílt polgárháborúba süllyedt, l’Histoire de Paris et de TIle-de-France 22. (1895) 67-178. (Driart); Jehan de la Fosse: Les Mémoires d’un curé de Paris (1557-1590) au temps des guerres de religion. Publié par Marc Venard. Génévé 2004. (La Fosse); Pierre de TEstoile: Registre-journal de Henri III. (1574-1589). Publié par Jacques-Joseph Champollion-Figeac - Aimé Champollion. In: Nouvelle collection de mémoires pour servir ä l’histoire de France. Joseph-Frangois Michaud - Jean-Joseph-Frangois Poujoulat. Série II, tome 1/1. Paris 1837. (Estoile); Journal de Frangois bourgeois de Paris, 23 décembre 1588 - 30 avril 1589. Publié par Eugene Saulnier. Paris 1913. (Frangois) 20 A Notre-Dame székeskáptalanának iratanyagát hasznosítja például J. Emmanuel des Graviers: „Messeigneurs du chapitre” de l’église de Paris ä l’époque de la guerre de Cent Ans. In: Huitiéme centenaire de Notre-Dame de Paris. Paris 1967. 185-222. és Michele Fogéi: Les cérémonies de l’information dans la France du XVIe au XVIIIe siécle. Paris 1989. A párizsi egyetem iratgyűjteménye alapján állította össze az egyetemi körmenetek listáját 1393 és 1492 között Antoine Destemberg: L’honneur des universitaires au Moyen Age. Étude d’imaginaire social. Paris 2015. 165-168. és 178-182.
