Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
A MAGYARORSZÁGI JAGELLÓK ÉS A NÉMET LOVAGREND ... (1511-1525) 389 ván uralkodóval, a krakkói udvar szükségképpen a magyarországi belső ellenzékkel, Szapolyai János híveivel keresett kapcsolatokat. Szapolyai 1510 őszén újból megkérte Ulászló lányának, Anna hercegnőnek a kezét, de ismét kikosarazták.11 Zsigmond lengyel király számára Albert személye a Német Lovagrend élén a rokoni kapcsolat ellenére inkább fenyegetést jelentett, mert jóval kiterjedtebb politikai háttérrel, támogatói körrel rendelkezett, mint elődje. A Lukas Watzenrode ermlandi püspöknek 1511. január 17-én írt levelében katonai fellépéssel fenyegetőzött, ha a megválasztandó új nagymester nem ismeri el az 1466. évi thorni békét, és mozgósította a határterületek csapatait.12 A Német Lovagrend és a lengyelek által fegyveres erővel is támogatott Porosz Szövetség közötti 13 éves háborút (1453-1466) lezáró thorni békét,13 melynek következtében a lovagrend elveszítette uralmi területeinek közel felét, s el kellett fogadnia a lengyel király fennhatóságát, sem a pápa, sem pedig a császár nem ismerte el soha. A pápaság számára kánonjogilag elfogadhatatlan volt, hogy a Német Lovagrend, mint egyházi, szerzetesi közösség, világi hatalom vazallusa legyen, a császár pedig a Birodalomhoz tartozó területként tekintett Poroszországra.14 A thorni béke elismerésének kérdése politikai szempontból kulcsfontosságú volt a lovagrend és Lengyelország közötti viszonyban. 1511. január 27-én az a négyfős régenstanács, amit még Frigyes nagymester nevezett ki 1510-ben, mielőtt Németországba utazott volna (ott is halt meg 1510. december 14-én),15 tájékoztatta Kelet-Poroszország rendjeit az új nagymester megválasztásával kapcsolatos tárgyalásokról.16 Zsigmond lengyel király a sógorához, Frigyes brandenburgi őrgrófhoz írt levelében is azt hangsúlyozta, hogy unokaöccse, a lovagrend leendő nagymestere ne tagadja meg a thorni béke elismerését és a lengyel korona előtti hűségeskü letételét.17 Politikai támogatásának bizonyságául Miksa császár 1511. május 3-án kiadott oklevele felhatalmazta az északi német fejedelmeket, hogy abban az esetben, ha a hűségeskü és a thorni béke elismerésének megtagadása miatt Lengyelország megtámadná a Német Lovagrendet, katonai erővel lépjenek fel a lovagrend mellett.18 A császár és a Birodalom egyértelmű politikai kiállását látva, egy esetleges katonai konfliktus lehetőségét számba 11 Kulcsár R: A Jagelló-kor i. m. 115. 12 Acta Tomiciana I—II. Ed. V Pociecha, Wroclaw 1966., itt: I. Nr. 165. 13 Die Staatsverträge des Deutschen Ordens in Preußen im 15. Jahrhundert. Bd. II. Hg. Erich Weise, Marburg 1955. Nr. 403. 14 Marian Biskup: Das Ende des Deutschordensstaates Preußen im Jahre 1525. In: Josef Fleckenstein - Manfred Hellmann (Hgg.): Die geistliche Ritterorden Europas. Sigmaringen 1980. 403-416., itt: 408.; Ottokar Israel: Das Verhältnis des Hochmeisters des Deutschen Ordens zum Reich im XV Jahrhundert. Marburg 1952. 32., 52.; Pósán László: quod terra ipsa sub monarchia imperii est”. Az Imperium Romanum és a Német Lovagrend állama a középkorban. In: Frank Tibor (szerk.): Németföldről Németországba. Magyar kutatók tanulmányai a német történelemről. Budapest 2012. 17-38.; Wojciech Hejnosz: Der Friedensvertrag von Thom (Torun) 1466 und seine staatsrechtliche Bedeutung. Acta Poloniae Historica XVII. (1968) 105-122. 15 Sach, M.: Hochmeister und Grossfürst i. m. 171. 16 Acten der Ständetage Preussens unter der Herrschaft des Deutschen Ordens 1458-1525. Bd. V (a továbbiakban: ASP V) Hg. Max Toeppen, Leipzig 1886. Nr. 202. 17 Erich Joachim: Die Politik des letzten Hochmeisters in Preußen Albrecht von Brandenburg. Bde. I—II., itt: I. Regesten Nr. 20. 18 Joachim, E.: Politik I. Nr. 30.