Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 359 Nagybánya helyzetét a despota más kiemelkedő városok példája alapján szabályozta. Remetei István, a despota familiárisa, tárnokmestereként — a budai tárnokszéki bíráskodás mintájára — polgári bírótársakkal ítélkezett a despota városai ügyében. Ennek köszönhetően Nagybánya a Jagelló-korra a tárnoki és a személynöki városokkal egyenrangú helyett tudott kivívni magának. A városban jelentős olasz kolónia alakult ki, tagjai között 1429-ben firenzei és raguzai származásúakról van adat, akik nyilván a despotával együtt, Belgrádból kerültek ide. Wasserpauch Miklós kamaraispán viszont neve alapján német volt, de a város polgára. Nagybányai polgár lett a korabeli pénzverésben jelentős szerepet játszó Firenzei Kristóf is.62 A Kristóffal gyakran együtt szereplő Zati Antal viszont előbb kezdte pénzügyigazgatási karrierjét, mert 1432-ben még Vlad Dracul segesvári kamaraispánja volt, 1438-1439-ben pedig mindketten Tallóci Matkó embereiként már az erdélyi sóigazgatást vezették, Antal 1441-ben kolozsvári pénzverőkamara ispánja lett, majd ismét Vlad Dracul szolgálatába állt, brassói pénzverőkamara-ispánjaként; Kristóf pedig — az aranyforintok verdejegye alapján — nyilván Hunyadi János szolgálatában immár aranyforintokat vert. Antal rövidesen csatlakozott hozzá. Ettől kezdve mindketten a Hunyadiak szolgálatában működtek. Az ország egyik legjelentősebb pénzverdéjének otthont adó bányaváros, Nagybánya — Brankovics más birtokaival együtt — 1444-ben Hunyadi kezébe került. 1446-ban, amikor Firenzei Kristóf és Zati Antal Hunyadi kolozsvári kamaraispánjai lettek, Nagybányán új kamaraispán tűnik fel: Eylhardus.63 Ehhez a körhöz tartozhatott Simon nagyszebeni pénzverő is, akinek aranymosó telepe volt Körösbányán.64 Giskra János 1440-1452 között hazánk két fontos pénzverdéjét, a körmöcbányait és a kassait is irányítása alá vonta. A két verde személyzete — Körmöcbányán Polner Orbán és Jung Péter, Kassán Hannus, majd Greniczer Ágoston és Modrár Pál kamaraispánok vezetésével — a korszak tapasztalt szakembereiből állt.65 62 Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 555., Huszár L.: Kamaragrófok ... I. kiegészítés, i. m. 56., Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 171-172., Draskóczy István: Olaszok a 15. századi Erdélyben. In: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István. Bp. 1994. 126., Uő: Kamarai jövedelem i. m. 159. Tallóci Matkó Magyarországra kerülése kapcsán is látszik a despota szolgálatában álló belgrádi raguzai kolónia jelentősége: Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 126-129. 63 Elekes L.: Hunyadi i. m. 302-303., 309., Horváth Tibor Antal - Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. Numizmatikai Közlöny 54-55. (1955-1956) 28., Huszár L.: Kamaragrófok ... I. kiegészítés. i. m. 56., Soós Ferenc: A középkori Magyarország gazdasági és pénzügyigazgatási tisztségviselői. Numizmatikai Közlöny 112-113. (2013-2014) 100., 103Draskóczy I.: Olaszok i. m. 126-128. Hunyadi János tudatosan épített ki olaszokból álló familiárisi szervezetet pénzügyigazgatási feladatok ellátására: Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 574-575. 64 Gündisch, G.: Deutsche Bergwerkssiedlungen i. m. 86., 93., Draskóczy I.: Olaszok i. m. 133. (17. jegyzet). Simon pénzverő körösbányai ügyében 1446-ban Hunyadi János utasította a maróti vár gazdatisztjét, hogy ne háborgassa őt az aranymosó telep működtetésében, mert Simon neki dolgozik: Gustav Seiwert: Beiträge zu einer Geschichte der Hermannstädter Münzkammer. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 6. (1863-1865) 181-182., Elekes L.: Hunyadi i. m. 310. (42. jegyzet). Simon ügyeiben Hunyadi 1445-1449 között többször is fellépett: Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 46. 65 Michál Matunák: Z dejín slobodného a hlavného banského mesta Kremnice. Kremnica, 1928. 138., Kemény Lajos: A kassai pénzverőház. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 9. (1902) 248.
