Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉSI JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 357 pfennigek veretésére. Pénzverési tevékenysége nem lehetett hosszú, mert 1463-ban kibékült Mátyással.54 1459 őszén Grafenecker Ulrik is pénzverési jogosultságot kapott. A svábföldről származó Grafenecker III. Frigyes bizalmi embere volt, ezért is lett soproni ispán és pénzverési jogosult. Bár maga az engedély nem maradt fenn, annak tartalmát Grafenecker Sopronhoz küldött leveleiből rekonstruálni tudjuk. 1460 elején már arra szólítja fel a soproni tanácsot, hogy az új pénzt hirdessék ki, illetve előírja, hogy a régi pénzt és az ezüstöt csak soproni pénzverőházában lehet beváltani. A hatvanas évek elején folyt soproni pénzverésre utal az is, hogy az adófizetők között megjelennek a pénzverők, és a pénzverőházat is említik a források. 1463-ban III. Frigyes mintát (prob und muster) kért a soproni veretű pénzekből, ami azt jelzi, hogy a császár gondoskodni kívánt a minőség ellenőrzéséről. 1464-ben megszűnt Grafenecker ispáni megbízatása, ez jelöli ki a soproni pénzverés végét is.55 Jócskán a Mátyás-féle pénzreform bevezetése után, az 1470-es években megint számolnunk kell Grafenecker Ulrik nyugat-magyarországi pénzverésével: bécsi pfennigeket veretett a császár egyik 1476-os levele szerint, vélhetőleg birtokközpontjában, Kertesen.56 III. Frigyes a Mátyás ellen forduló vas megyei birtokost, Ellerbach Bertoldot birodalmi grófi rangra emelte, aki egyúttal elnyerte a szlavóniai Verőce vármegye ispánságát is. Ekkortájt kaphatott pénzverési jogosultságot, ám az ezzel kapcsolatos oklevél — és annak tartalma — nem ismeretes. Ellerbach rövid időn belül Mátyás oldalára állt, aki bőségesen megjutalmazta: megerősítette tisztségeiben és birtokaiban, majd erdélyi vajdává nevezte ki. Ellerbach pénzverési jogosultságáról a tényen kívül semmit sem lehet tudni, azonosíthatóan hozzá köthető pénzérmét sem ismerünk.57 54 Vitovec János: Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 58., Kubinyi A: Mátyás király i. m. 50., 56., Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon. Századok 135. (2001) 429-472. Vitovec pénzverése: Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 37., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 138-140., Koch, B.: Das Prägerecht i. m. 63-67., Uő: Corpus i. m. 332-333., Pálosfalvi T: Vitovec János i. m. 452. Vitovec pénzverési engedélye (1459. november 10.): Luschin, A: Umrisse einer Münzgechichte i. m. 185-186., Koch, B.: Das Prägerecht i. m. 66-67. Krapina a szlavóniai föharmincad fiókharmincad-helye volt: Simon Zs.: A baricsi és kölpényi harmincadok i. m. 817. 65 Luschin, A.: Umrisse einer Münzgechichte i. m. 185., Uő: Das Münzwesen in Österreich ob und unter der Enns im ausgehenden Mittelalter. Sonderabdruck aus der „Festschrift des Vereines für Landeskunde von Niederösterreich, 1914”. Wien, 1914-1917. 400., Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. 1/5. Oklevelek és levelek 1460-tól 1481-ig. Sopron, 1926. 2., 65-68., Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 38-39., Pohl, A: Die Grenzlandprägung i. m. 120-121., Koch, B.: Corpus i. m. 333-334. Sopront Erzsébet özvegy királyné 1441-ben elzálogosította III. Frigyes császárnak, így a város két évtizedre kiesett a magyar politikából: Kubinyi A: A városok az országos politikában i. m. 32-33. 56 1472-ben a bécsújhelyi polgármesternek kellett átvennie Thomas Ödertől, és megsemmisítenie huszonkét olyan poncot, amelyeket Mathes éremvéső Grafenecker számára készített. 1476-ban pedig Frigyes császár maga számol be egy levelében arról, hogy miközben ő jó pénzt veret, ezt Grafenecker hamisítja. Végül 1477-ben Grafenecker Ulrik megbékélt a császárral, és „visszaadta” Frigyesnek a pénzverési engedélyét: Luschin, A.: Wiens Münzwesen i. m. 62., Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 39., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 122-123. Kertes vára: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp. 1897. 589. 57 Pohl, A: Die Grenzlandprägung i. m. 134-135., Kubinyi A.: Szécsi Dénes i. m. 104. Ellerbach Bertold Monyorókerék (Vas megye) várának birtokosa, 1457-ben V László auhcusa volt: Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 368-369., 510., II. 68.