Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 355 „Paladine” Nyugat-magyarországi és szlavóniai pénzverési jogosultak Pénzverési jogosult engedély kelte pénzverde CNA I. pénzverési tevékenység ideje Baumkircher András 1459. szeptember 11. Pozsony / Szalónak 1460-1465, 1469-1472 Alsólendvai Bánfi Pál 1441. június 28. / 1459 Alsólendva F c 22. vált. (borisfalvi és pinkaóvári lelet) 1440-1454 1459 Ellerbach Bertold 1460 Verőce 1460-1462 Grafenecker Ulrik 1459 Sopron / Trautmannsdorf / Kertes F a 49. vált. (vasjobbágyi lelet) 1460-1464 1472-1477 Lévai Cseh László 1451. október 22. Németújvár 1451-1453 Szentgyörgyi és Bazini grófok 1459. október 1. / 1463. július 29. előtt Bécsújhely F a 38A (cserszegtomaji lelet) 1459-1462 1473-1474 Vitovec János 1459. november 10. / 1460 Krapina F b 41. 1459-1462 Tőlük eltérően egy másik magyar előkelőnek, Lévai Cseh Lászlónak még Hunyadi János kormányzótól származó engedélye volt bécsi pfennigek veretésére. Az engedéllyel legfeljebb 1455-ig, Kőszeg körüli birtokairól történt kiszorításáig élhetett, bár nem valószínű, hogy mindezt V László kormányzata eltűrte volna. Lévai Cseh tehát ily módon — a Hunyadi-párt híveként — nem tartozik a szorosan vett „Paladine” körébe.47 Alsólendvai Bánfi Pál, aki korábban kimutathatóan magyar királyi pénzeket veretett (és ezt V László idején is megkísérelte folytatni), az 1450-es évek végén (de mindenképpen 1457 után) ismét pénzverési tevékenységbe foghatott, Umrisse einer Münzgechichte der altösterreichischen Lande vor 1500. Numismatische Zeitschrift 2. (1909) 185., MNA 15., Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 37., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 95-96., Koch, B.: Corpus i. m. 333-334. Ezen pénzverési jogosultak vereteit a korábbi kutatás nem tudta egyértelműen azonosítani. A korabeli — bécsi pfennigeket is tartalmazó — nyugat-magyarországi leletek (Borisfalva, Cserszegtomaj, Kőszegpaty, Pinkaóvár) elemzése sem vezetett megnyugtató eredményre: Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 101-105. Ausztria keleti területein is megjelentek hasonló pénzverési jogosultak, például Eckenberger Boldizsár: Koch, B.: Corpus i. m. 326-327., Günther Dembski: Sechs bemerkenswerte Fundmünzen aus Carnuntum. Mitteilungen der Österreichischen Numismatischen Gesellschaft 34. (1994) 14-15. Eckenberger a magyar pénzügyigazgatásban is fontos szerepet játszott később: Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV század második feléig. Levéltári Közlemények 42. (1971) (újra megjelent: Kubinyi András, Tanulmányok Budapest középkori történetéről. I—II. Szerk.: Kenyeres István, Kis Péter, Sasfi Csaba. Bp. 2009. 457-512.) 256. A nyugat-magyarországi és szlavóniai pénzverési jogosultak közül némelyek nevesítve szerepelnek Hieronymus Landus krétai érsek, pápai nuncius (vagy Pietro Tommasi velencei követ) 1462 és 1470 között keletkezett jelentésének (Draskóczy István: A „Landus jelentés” kéziratai. In: „Fons, skepsis, lex”. Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2010. 85-94.) legkorábbi rétegében, mint Mátyás ellenségei, így Vitovec János szlavón bán, a Szentgyörgyi és Bazini grófok, valamint alsólendvai Bánfi Pál: Johann Christian von Engel: Geschichte des Ungarischen Reiches und seiner Nebenländer. II. Halle, 1798. 15. 47 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Bp. 1894. 721., Pohl A.: V László pénzverése i. m. 52., Koch, B.: Corpus i. m. 333.
