Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
306 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA és mindannyiszor latin többesjellel állva: „qui vulgo ewrii vocantur; quosque nominant ewr(i); qui vulgo ewrii vocantur; végül vélhetően a szolga szavunk szinonimájaként az m-nel (illetve annak többes számú alakjával) a III. törvénykönyvben (2. te.) találkozunk: „qui dicuntur ewnek vel servi”.196 Azt, hogy Szent István korának nyelvi-etnikai rekonstrukciójához a 11. század vége előtt adatolható társadalmi terminológia hat ismert szavát (amelyek közül négyet, a udvarnok-ot, a király-1, a poroszló-1 és az üzbég-et az előzményirodalom nyomán szlávnak, egyet, az őr-1 bizonytalannak, talán töröknek, egyet, az ín-t pedig ismeretlen eredetűnek minősített) maga Kristó sem tekinthette elegendőnek, jól mutatja az az igyekezete, ahogyan a forrásanyag körét megkísérelte tágabbra vonni. így került a képbe két további elemcsoport: egyrészt a Szent István-i törvényekben leggyakrabban előforduló társadalmi kategóriákat jelentő korai latin szavak (a comes, a miles, a liber és a servus) feltehető magyar nyelvi megfelelői. Ezek ugyan nem adatolhatók all. században, de Kristó szerint „aligha kétséges”, hogy a latin elemeknek a magyarban is voltak megfelelőik, s ezeket a szláv eredetű ispán, vitéz, szabad és szolga szavakban véli — utalva az egynémelyik szó kapcsán felmerülő, főleg kronológiai természetű bizonytalansági tényezőkre is — megtalálni.197 Másik elemcsoportként — indoklás nélkül és nem egészen világos okokból — a társadalom alsó rétegét alkotó szolgáló (szolgáltató) népek megnevezéseit hívja segítségül, amelyek között szintén sok a szláv szó: pl. arács ’szántó’, bobrovnik ’hódász’, csatár ’fegyverkészítő’, daróc ’vadász’, ribnik ’halász’ stb.198 Ezek összességéből pedig már adódik is számára az első lényeges konklúzió: „Ha all. századi kárpát-medencei társadalomra vonatkozó (ránk maradt vagy feltételezett) szavakat (...) összesítem, az derül ki, hogy minden korábbi, a hely- és személyneveket meghaladó mértékben dominál bennük a szláv jelleg, ilyennek kell tekinteni a király, a szabad, a poroszló, az udvarnok, az izbég (üzbég), a szolga szavakat, egy sor szolgáltatónépi kategória megnevezését, valamint feltételesen az ispán (nádorispán) és a (vitéz) szavakat.”199 Az ily módon kitágított forráscsoporthoz és a belőle levont következtetésekhez két megjegyzés már most feltétlenül idekívánkozik. Ami a társadalmi kategóriákat megjelölő 11. századi elemeket illeti, a többségük nem is adatolható magyar nyelven nemhogy Szent István korában, de az egész 11. században sem, következésképpen a magyarban valóban szláv eredetű szabad, szolga, ispán, vitéz szavaknak értelemszerűen 196 A forrásadatokhoz lásd Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 36-38. 197 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 39-40. 198 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 39. 199 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 40. [A kiemelés tőlünk: H.I., T.V]
