Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 301 talajt az etnikai következtetések alól, hiszen e kitétel értelmében az is előfordulhat, hogy az adott személynévi adat korára vonatkozóan nem, csak esetleg valamely régebbi korszakra (az illető „ős” idejére) nézve lehet etnikai vallomása a névformának. Ez pedig burkoltan mégiscsak azt jelenti, hogy a Kárpát-medence etnikai összetételének meghatározására egy adott korszak személynévi adatai nem alkalmasak. Azt ugyanakkor, hogy Fehértói Katalin ezt mégsem egészen így látta, jól mutatja az ugyanezen írásban másutt olvasható határozott állásfoglalása. Az „Árpád-kori kis személynévtár”180 névanyagára (öt Árpád-kori, 1138-1240 között keletkezett oklevél 6800 — zömmel az alsóbb társadalmi rétegbelieket megnevező — személynevére) támaszkodva, nyelvészeti-névtani vizsgálat eredményeként azt emeli ki a szerző, hogy a 12-13. században Magyarországon élő szolgálónépek nagy többsége (a 80%-a) nem magyar eredetű nevet viselt. Az ebből levont, immáron történettudományi természetű konzekvencia azonban meglehetősen kategorikus: a névanyag etimológiai összetétele azt mutatja, hogy az itt talált földművelő réteg „biztosan” szláv etnikumú volt, majd a kereszténység felvétele és a Kárpát-medencébe beköltöző nyugati papok, lovagok, földművesek a névhasználat alakulásában fontos szerepet játszottak.181 Erre, mint a nyelvész szakma egyik fontos képviselőjének a részéről megfogalmazott véleményre is támaszkodott Kristó Gyula a Szent István kori Magyarország etnikai összetételének vizsgálatakor, és szállt vitába Kniezsa Istvánnal,182 felróva neki, hogy a konkrét forrásvizsgálatok helyett prekoncepciókra hagyatkozott. Eleinte a józan mértéktartás vezeti Kristó tollát több vonatkozásban is: mások véleményét is idézve arra hivatkozik egyrészt, hogy a névdivat nagy mértékben korlátozza annak a lehetőségét, hogy a személynevekből a viselőik etnikai hovatartozására következtetni lehessen;183 másrészt pedig azt is jelzi, hogy a Szent István korából a forrásokban ránk maradt mindössze 43 személynévi adat — amelyből Kristó 15-öt török, 13-at szláv, tízet német, ötöt pedig magyar eredetű névként minősített — a korabeli társadalom egészének etnikai összetételét nem reprezentálhatja olyan módon, ahogyan 180 Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár. Bp. 1983. 181 Fehértói K.: Árpád-kori közszói eredetű személyneveinkről i. m. 75., illetve fordított aspektusból, de ugyanerre jutva lásd még Uő: Eltérő nézetek legrégibb személyneveink eredetéről. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László - Veszprémy László. Bp. 1997. 243., 245. De arra például Kristó Gyula is rámutatott, hogy az egykorú források tanúsága szerint az István korában német földről érkező lovagok német eredetű személynevei (pl. Hont, Pázmány) az idő tájt bizonyosan köthetők német etnikumhoz; vö. Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 28. 182 Kniezsa Magyarország népei i. m., Uő.: Egy új magyar történeti nyelvtan felé (Észrevételek az Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetekről). Nyelvtudományi Közlemények 60. (1958) 475^488. 183 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 30.
