Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
294 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA Az itt elmondottakból kitűnik, hogy Kniezsa fent említett, néhány példával illusztrált hangtörténeti kritériumai több tekintetben sem alkalmasak arra, hogy pusztán ezekre alapozva egyes helynevekről azt állíthassuk, hogy azok a 11. század előtt már kétségkívül megvoltak a magyar nyelvben. A magyar szóvégi y hangnak a szlovákban való h megfelelését Kniezsa maga sem all. századi átvétel bizonyítékaként említette meg, mert szerinte „a y a magyarban a XII. század közepe táján tűnt el”.149 A magyar hangtörténeti szakirodalomban ma ennél is tágabb időhatárokat szokás emlegetni: Bárczi szerint a szó végén álló y vokalizációja a 13. század végén zárult le, de elszórt példák még a 14. századból is akadnak.150 E. Abaffy pedig a 10-13. századra teszi e folyamat időszakát.151 Mindez arra utal, hogy Kniezsa és kora felfogásához képest a magyar hangtörténet kutatóinak a véleménye a hangtörténeti változások megítélésében olyan irányban módosult, hogy a folyamatokat sokkal inkább elhúzódónak látják, az időhatárok merev kijelölése pedig egyre kevésbé jellemzi a kutatásokat. 4.4. Ez utóbb említett hangváltozási folyamattal bizonyos vonatkozásban kapcsolatba hozható az a Kniezsa által megemlített jelenség is, ami egyes felvidéki, szláv eredetű helynevek átvételének időbeli viszonyaihoz nyújthat fogódzókat. Kniezsa István ugyanis korhatározó értéket tulajdonít a szlovák (nála: tót) nyelvben végbemenő g > h hangváltozásnak, amely véleménye szerint a 12. század folyamán ment végbe, s legkésőbb a 12-13. század fordulóján le is zárult. Mindez pedig azt jelenti, hogy azok a szláv eredetű helynevek a Felvidéken, amelyekben az eredeti szláv g megőrződött (pl. Galgóc, Govor ~ szik. Horovce) minden kétséget kizáróan a 12. század vége előtt kerültek be a magyarba. És más oldalról pedig: azoknak a magyar eredetű szlovák helyneveknek, amelyekben a magyar g-nek a szlovákban h felel meg (pl. Ság ~ szik. Sahy stb.) legkésőbb a 12. század második felében már szintén meg kellett lenniük.152 Az újabb szlavisztikai szakirodalom a több szláv nyelvben is bekövetkező g > y > h változást kronológiailag nem tekinti egységes folyamatnak. Az ómagyar nyelvvel valamilyen formában kapcsolatba hozható nyelvek közül a csehben és vele vélhetően párhuzamosan a szlovák-149 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 373. 160 Bárczi G.: Magyar hangtörténet i. m. 135., Uő: Hangtörténet i. m. 116. 151 E. Abaffy E.: Hangtörténet i. m. 302. 152 Kniezsa Magyarország népei i. m. 373.
