Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 289 hangzó áll. Az előbbiek még akkor kerültek be a magyarba, és adaptálódtak hanghelyettesítés révén, amikor az átadó szláv nyelvben megvolt a nazális magánhangzó, az utóbbiak pedig a denazalizációs folyamat lezárultát követően. Ha tehát a szláv denazalizáció idejét meghatározzuk, akkor ezzel a hanghelyettesítéssel alakult magyar szavak, nevek átvételének az idejét, legalábbis a felső időhatárát is meg tudjuk állapítani attól függetlenül, hogy a kérdéses nyelvi elem mikor tűnik föl először a forrásokban. Kniezsa szerint „a magyarság szomszédságában lakó”, tehát vele érintkező szláv népek nyelvében a denazalizáció folyamata már a 10. század végére lezárult.115 Arra hivatkozva azonban, hogy „mivel a hangfejlődés nem minden területen megy végbe egy időben”, szerinte még a 11. század közepén is előfordulhattak e nyelvekben nazális magánhangzót tartalmazó elemek. A hangváltozásoknak a területi, időbeli eltérései kétségtelenek ugyan, de ezt itt Kniezsa semmiféle konkrét bizonyítékkal nem támasztotta alá, így a két általa megadott időhatár óhatatlanul ellentmondásban áll egymással. Ez a megokolatlan időbeli kiterjesztés tovább tágul nála annak a megállapításával, hogy az a térség, amelyben az e körbe tartozó helynevek találhatók, „a X-XI. században vegyes szláv-magyar lakosságú volt”.116 E jelenséghez kapcsolódóan Kniezsa 48 különböző települést jelölő 22 helynévalakot említett meg (pl. Dombó, Galambok, Long stb.),117 igaz, néha maga is kétségbe vonta az ide sorolt nevek szigorú korhatározó értékét: a Körös megyei Dombró alakból például arra következtetett, hogy az ottani szlávok nyelvéből csak a 12. század közepe után tűnt el a nazális magánhangzó.118 Kristó Gyula Kniezsa munkájának a bírálatában további esetekben is kérdésesnek tartja az ide sorolt neveknek az adott korra vonatkozóan érvényesített etnikumjelölő szerepét.119 Általánosabb értelmű módosító javaslatát pedig H. Tóth Imre munkájára120 alapozva fogalmazta meg, miszerint a denazalizáció az ószlovén nyelvben csak a 11. században kezdődött, s így „e folyamat megtörténtét nem hogy a 11. század elején-közepén, de az egész 11. század folyamán nem szabad befejezettnek gondolni”.121 Megjegyzi még, hogy e nyelv a pannóniai szlávokhoz kap115 Kniezsa Magyarország népei i. m. 372. 116 Kniezsa /.: Magyarország népei i. m. 372. 117 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 372. 118 Kniezsa Magyarország népei i. m. 396. 119 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 9. 120 H. Tóth Imre: Magyarok és szlávok a 9-11. században. In: Árpád előtt és után. Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről. Szerk Kristó Gyula - Makk Ferenc. Szeged 1996. 76-77., Uő: Rövid összehasonlító szláv nyelvtan I. Szeged 1999. 9-10. 121 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 9.
