Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
ún. korhatározó nevek csoportjába.49 Amikor tehát a törzsnévi helynevek nyelvi kérdéseit megvizsgáljuk, erre a Kniezsa által felállított szélesebb körű helynév-tipológiai kategóriára is feltétlenül tekintettel kell lennünk. Mindenekelőtt azt kívánjuk leszögezni, hogy az alábbiakban mi csupán az ún. törzsnévi helynevek ügyével foglalkozunk, s ezeknek is csupán a nyelvi vonatkozásaival. Nyelvészeti-névtani eszközökkel ugyanis nem vizsgálhatók az alábbi s ezekhez hasonló, e nevek keletkezésével kapcsolatos, egyébként meghatározó fontosságú kérdések: Mi magyarázza e neveknek a Kárpát-medencében való szétszórt elhelyezkedését? Milyen jogállású és foglalkozású népelemek lakták ezeket a településeket, stb.? Ezekre és további ilyen típusú kérdésekre a történettudomány adhat válaszokat.50 Azt is hangsúlyozni kell továbbá, hogy az alábbiakban maguknak a törzsneveknek a nyelvi kérdéseivel sem foglalkozunk. Ezekről a szavakról igencsak kevés információval rendelkezünk: Konsztantinosz császárnak a DAI-beli említésén és a Kárpát-medencebeli helynévi előfordulásokon kívül „a magyar törzsnevekről semmi egzaktan, filologikusan is megfogható dolgot nem tudunk”.51 Nyelvészeti vonatkozásban csupán a törzsnevek etimológiai eredetét szokás vizsgálni, azonban e téren is igen ellentmondásos, többnyire hipotetikus állításokon alapuló, bizonytalan eredményekkel rendelkezünk. De még a megbízható etimológiai magyarázatok sem lennének segítségünkre a fent meghatározott célunk elérésében, ugyanis valamely nép, népcsoport, törzs megnevezésének vagy megnevezéseinek nyelvi eredete nem nyújt támpontot az oda tartozók nyelvének megállapításához.52 A nyelv- és névtörténeti kutatások elsősorban adatok alapján tudnak megállapításokat tenni valamely korszak nyelvi állapotára vonatkozóan. Közismert azonban az a körülmény, hogy az adatok első feltűnése a forrásokban csak a legritkább esetben esik egybe az adat mögött húzódó nyelvi elem létrejöttének idejével. A helynévi forrásadatok ennek megfelelően csupán azt jelzik számunkra, hogy a kérdéses korban vala274 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA 49 Kniezsa itteni megfogalmazása szerint „A törzsnevekből tehát még abban az esetben is következtethetünk a magyarság XI. századi telepeire, ha a helynevet egyébként csak az újkorból tudjuk kimutatni.” (Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 371.). 50 E problémák összefoglalását lásd Kristó Gyula: Törzsek és törzsnévi helynevek. In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 422-442., Uő: A helynév mint történeti forrás. In: Uő: A magyar állam megszületése. Szeged. 1995. 269-275., Uő: A magyar nemzet megszületése. Szeged. 1997. 155-157. 51 Benkő Loránd: Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevekről. Bp. 2003. 81. 52 Vö. Benkő Loránd: A székely néprésznév ómagyar történetéhez. Magyar Nyelv 98. (2002) 257., Uő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről. Bp. 2002. 13-16., Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp. 1997. 209-212.; a kérdés összefoglalását lásd Ráez A.: Törzsnévi eredetű helyneveink i. m. 9-10.
