Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 265 bonyolult, sokrétű folyamat, s a névadási helyzetet sem szabad egynemű jelenségként felfogni, hiszen az a kommunikációs helyzetek sokszínűségéből adódóan nagyon sokféle lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy névszociológiai szempontból mindenekelőtt el kell választanunk a természeti nevek körében jelentkező névadási szituációt az ember alkotta helyek és objektumok megnevezési szituációitól.26 A településnevekre vonatkozóan a kognitív-pragmatikai szemléleten alapuló felfogás a névadás aktusában a közösség helyett az egyén szerepét állítja előtérbe, illetőleg ezzel egyidejűleg a tudatosságot helyezi az ösztönösség elé. A település ugyanis az ember alkotása és egyben annak is a kifejezője, hogy az ember birtokba vett valamely területet. A település léte valamilyen emberi cselekvést feltételez, s a névadás — mint fentebb is jeleztük — ennek az alkotási folyamatnak a részeként értékelhető. Ebből adódóan a településnév-adásban sokkal erőteljesebben megjelenik a szándékosság és a tudatosság, jobban kifejeződnek az egyéni érdekek, s ezáltal a névadási helyzetnek szerencsés esetben több részlete (mint pl. a névadó személy) is megragadható.27 A tudatos névadás azt jelenti, hogy az új névalakulatok többnyire tudatos mentális folyamatok révén jönnek létre, s ezáltal maga a településnévadás aktusa a beszélők kognitív tevékenységének tartható. „A neveket az egyén, nem pedig a közösség adja, de olyan módon, hogy az új név beleilleszkedjen az adott névközösség névadási szisztémájába, s ilyen módon az új nyelvi elemet mások is névként tudják elfogadni és használni. A mai onomasztika a névadásban aktust lát tehát, s a korábbi felfogást, amely közszói értékű kifejezések fokozatos tulajdonnévvé válásával számolt, legfeljebb periférikus névalakulási formának tekinti.”28 A tudatos névadói tevékenység az Árpád-kori településnevek létrehozásában is jóval nagyobb fokú lehetett annál, mint azt a szakirodalom általában feltételezi. Nem egy olyan oklevélrészletet ismerünk például, amelyekben a birtokosoknak vagy más meghatározó személyeknek (pl. az uralkodónak) a névadásban, a névváltoztatásban játszott szerepe szövegszerűen is nyomon követhető.29 Minthogy a középkorban az okleve26 Vö. Hoffmann I.: Régi helyneveink névadói i. m. 120-121. 27 Hoffmann Régi helyneveink névadói i. m. 122. 28 Hoffmann István: Megjegyzések a személynevekkel azonos alakú helynevekről. In: Arcana Tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére I—II. Szerk. Bárány Attila - Dreska Gábor - Szovák Kornél. Bp.-Debrecen 2014. II, 699.; lásd még ehhez US: Helynevek nyelvi elemzése i. m. 22-23.; Uő: Régi helyneveink névadói i. m. 120., továbbá Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Személynevek. Bp. 2003. 56-58. is. 29 Lásd ezekhez pl. Kristó Gy.: Szempontok i. m. 11., 13-14., Uő: Puszta személyneves helynevek névadóinak kérdéséhez. In: Név és társadalom. A III. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. Szerk. Hajdú Mihály - Rácz Endre. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 160. sz.) Bp. 1981. 101-104., Mező A.: A magyar hivatalos helységnévadás i. m. 29^12., Uő: A templomcím a magyar helységnevekben. 11-15. század. Bp. 1996. 43., Rácz Anita: Törzsnévi eredetű helyneveink nyel-
