Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
260 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA mazni lehet a nyelvi és az etnikai rekonstrukció kérdésében, s felvázoljuk azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén lehetségesnek tartjuk egy a Kniezsáéhoz hasonló feladatot vállaló új szintézis létrehozását. 2. A helynévadás és helynévhasználat névelméleti kérdései 2.1. A 11. századi írott források helynévi szórványainak nyelvi és etnikai forrásértékét akkor lehet esélyünk megnyugtatóan tisztázni, ha a kérdést több oldalról, többféle fogódzót felhasználva közelítjük meg. E fogódzók között pedig különösen nagy súllyal esnek latba azok a tényezők, amelyek a névadás és névhasználat körülményeit, természetét, vagyis általában a névelméleti kérdéseit érintik. A következőkben ezeket a névelméleti problémákat járjuk körül, mégpedig empirikus közelítésmóddal, vagyis konkrét 11. századi oklevelek egyes adatainak nyelvi értékelése révén jelöljük ki és rakjuk le a nyelvi és etnikai rekonstrukciós eljárás alapköveit. Mindeközben arra is rámutatunk, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre az oklevelek nyelvi adataiból nem remélhetünk (vagy csak igen töredékesen) válaszokat. A névadás és névhasználat általános kérdéseit négy — 11. századi oklevelekből származó — helynévadat problematikájából kiindulva mutatjuk be. E névadatok persze nem elsősorban egyedi mivoltukban tanulságosak az itt tárgyalt témakör szempontjából, hanem éppen azáltal lehetnek informatívak, hogy magukon viselik a névtípusuk általános jellemzőit is. A kiválasztott négy helynév ugyanis mind keletkezéstörténeti, mind tipológiai szempontból különböző kategóriákat képvisel. A Tihanyi alapítólevél (1055) bolatin ~ balatin szórványai a végső etimonját tekintve szláv eredetű Balaton víznév legkorábbi adataiként szerepelnek a forrásban; ugyanezen oklevél uluues megaia szórványa magyar szerkesztésmódot mutató kétrészes természeti névként jelöli meg egy bizonyos gisnav birtok határát (Ölyues megyéje); a Veszprémvölgyi apácák adománylevelének (1001 e./1109)8 ßecwipsp (Bezprem) adata az idegen (itt szláv) eredetű személynévből formáns nélkül alakult településnevek típusát képviseli; végül pedig egy népcsoport (konkrétabban egy honfoglaló magyar törzs) nevét őrzi a veszprémi oklevélből adatolható Kér településnév (1009/+1257: Cári villa,9 a mai Hajmáskér). Ahhoz, 8 A veszprémvölgyi monostor görög nyelvű adománylevelének datálása körül még a legutóbbi időkben is vita folyt. Ebben a kérdésben a vita résztvevői közül Szentgyörgyi Rudolf álláspontja látszik a leginkább megalapozottnak (vö. Szentgyörgyi Rudolf: A veszprémvölgyi monostor görög nyelvű adománylevele — legelső hazai nyelvemlékünk? Magyar Nyelv 108. [2012] 303-322., 385-399.), így a fenti datálásban is ezt követtük. 9 Diplomata Hungáriáé Antiquissima. Vol. I. Redidit Györfly György. Bp. 1992. [A továbbiakban: DHA.] 1: 52.
