Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
26 ERŐS VILMOS Bethlened igen szép, egyöntetű alkotás! Nem így támadnia kellene - írtam ugyanis, hanem megírnia neki is a maga szempontjából nyugodtan és objektiven Bethlen biográfiáját!133” Bécs, 1930. febr. 11. 91. „Kedves Barátom! Fogadd kérlek szépen, igazán nagyon meleg köszönetemet e hó 9-dikén kelt s ma vett kedves soraidért s unokaöcsémhez való nagy jóindulatodért! Őszinte bocsánatkérésemet pedig azért, hogy bokros teendőid közepette is háborgattalak. A röpcédulát134 Angyalnak is elküldötték pesti (budai) lakására, a honnan neki Bécsbe küldék. 133 Mint szó esett róla, Károlyi deklarálta, hogy nem vesz részt a jury-ben. 134 Az itt következő ú.n. Gálocsy ügy az egyik leginkább figyelemre méltó az egész Szekfű-irodalomban, s legteljesebb összefüggésben van Szekfű Bethlen-monográfíájával. Az ügy kiindulópontja Gálocsy Árpád röpcédulája volt (erre utal Károlyi levelében), aki ezen a Bethlen Gábor kötet megjelenése után azzal vádolja Szekfűt, hogy „A száműzött Rákóczi”-t egy egyetemi katedráért cserébe írta meg. A röpirat szerint Gálocsy ismert egy személyt, akinek akkor (az 1910-es évek elején?) szintén felajánlották, de ő ezt elutasította, így esett a választás Szekfűre. Szekfű a röpiratot követően bíróság elé vitte a dolgot, Károlyi Árpád következő leveleiben a bírósági eljárás különböző szakaszaira reagál. A bíróság egyébként végül (valószínűleg fellebbezés után) Szekfűnek adott igazat, mondván, hogy — bár állításai szakmai szempontból is vitathatók — tudományos meggyőződése szerint írta a könyvet, s hazaárulást nem követett el. Az egész ügyről alapvető forrásom Király Aladár 1931-ben, a Rákóczi könyvek 1. számaként megjelent „Harc Rákóczi becsületeért”(sic!) című kiadványa. Ebben a szerző részletesen leírja a bírósági per előzményeit, főként „A száműzött Rákóczi”vitát, illetve azt, hogy Szekfű a megbízást Thallóczy Lajos közvetítésével kapta, aki szintén egyfajta hazaárulást követett el Thököly Imrét gyalázó könyvével. Király mindezek után részletesen idéz a bíróság ítéletéből, pl. az alábbiakat (ez inkább kritikai megjegyzéseket foglal magában Szekfű megállapításai ellenében): „Azt sohasem ismeri el könyvében, hogy Rákóczi hazája függetlenségéért, szabadságáért küzdött és szenvedett. Emigrációba vonulásában is csak annyit lát, hogy ‘Rákóczi az ország elhagyásával megmutatta, hogy ősei trónját többre tartja az élet öröménél és minden kényelménél.’(53.) Az ősi trón elfoglalását pedig egyszerű forradalmi ténynek mondja.(58.)” Király A. 22. Maga a szerző természetesen nem ért egyet az ítélettel, s felháborodását így fejezi ki: „A magyar bíróságnak ‘nem állott módjában’ dönteni a felett, hogy Rákóczi, ’a vagyon és hadsereg nélküli pretendens.. .a várárok betöltésére szolgáló gyülevész nép‘ volt; tehát igaza lehet Szekfűnek, hogy Rákóczi csakugyan ‘szemétnép volt’ és ‘nem állott módjában’ dönteni a felett, hogy Rákóczi hasonlatos volt a szamártövishez, melynek testén a nehéz kerekek átgázolván, azon undok, fekete, piszkos sebeket ejtenek, melyeket az egykedvűen mutogat a körülötte álló boldog és sértetlen virágoknak - és Szekfűnek, ki ezt kárörömmel konstatálja. A bíróságnak ‘nem állott módjában’ dönteni a felett, hogy mint az ítélet indokolásában olvasható: ‘könyvének olvasója azt a beállítást kapja, hogy Rákóczi mindig csak Magyarország jóakarói és jóltevői ellen küzdött’ - s miután ezt a bíróság konstatálja, megállapítja, hogy ezt Szekfű ‘jóhiszeműleg’ írta, tehát nem gyalázta Rákóczit!” Király A. 18. Megjegyzendő, hogy Király Aladár könyvének belső borítóján szerepel a “Rákóczi könyvek” következő évekre tervezett kiadványsorozata, amelyben szerzők többek között Kacziány Géza (Ballagi Aladárról írott művével!!!), R. Kiss István, valamint Csuday Jenő is. Károlyi Árpád az itt következőkben számos megjegyzést fűz az ügyhöz, pl. azt is nevetségesnek találja, hogy egy bírósági eljárásnak kell ellenőrizni Szekfű kútfőkritikai eljárását. Király Aladár: Harc Rákóczi becsületéért, i. m.
