Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
22 ERŐS VILMOS FÜGGELÉK I. Az itt következő függelék válogatás Károlyi Árpádnak a Szekfű Gyulához írott leveleiből109 az 1920-as évek végéről, illetve az 1930-as évek első feléből. (Sajnos Szekfű válaszleveleit nem ismerjük, mivel Károlyi Árpád ilyen jellegű hagyatéka a második világháborúban megsemmisült.) A leveleknek a korábbiak vonatkozásában, tehát a Bethlen Gábor monográfiával való összefüggésben, számos érdekességük van. A levelekből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy Károlyi Árpád kifejezetten pozitívan, sőt (alkalmanként) egyenesen elismeréssel nyilatkozott Szekfű munkájáról, olyannyira, hogy 1933-ban (saját maga helyett) az Akadémiai Nagydíjra is Szekfűt javasolja a Bethlen Gábor című monográfiáért, illetve a Magyar Történet addig megjelent (a Bethlen Gábor uralkodásának időszakát is tartalmazó) köteteiért. A levelek ezen kívül még számos egyéb részlettel szolgálnak a két történész viszonyát illetően. így például a hosszasabban beszámolnak a korábban már említett, illetve bemutatott Gálocsy-ügy részleteiről, amelynek során Károlyi — természetesen — szintén „teljes mellszélességgel” Szekfű oldalán áll, s különösen figyelemreméltó pl. a Csuday Jenőre vonatkozó levél (vö. az alábbiak), aki a Gálocsy-ügyben leginkább exponált történész. Szintén elvi jelentőséggel bír az a tény is, hogy bár Károlyi Árpád nem ért egyet a „Bethlen Gábor” monográfia egyes kitételeivel s a Magyar Történet koncepciójával, vagy Szekfűnek a pozitivizmussal, közelebbről pedig Pauler Gyula nézeteivel kapcsolatos kijelentéseivel - ennek ellenére 1933-ban mégiscsak őt javasolja az Akadémiai Nagydíjra, amit nem csak nyilvánosan, hanem magánleveleiben is megerősít (vö. a Domanovszky Sándorhoz írott levél az alábbiakban), annak ellenére, hogy ezekben szintén megfogalmazza az említett kifogásokat. Szintén a levelekből derül ki, hogy Károlyi Árpád alapvetően Eckhart Ferencet is támogatja a korábban szintúgy felidézett Eckhart-vitában, amely „A magyar történetírás új útjai” kapcsán robbant ki (jóllehet itt is vannak kritikus megjegyzései, amelyek során néha — Takáts Sándorral együtt — egy kalap alá vonja Szekfű és Eckhart megközelítését, természetesen teljes joggal, mint a szellemtörténet képviselőit.) Ugyanakkor éppen „A magyar történetírás új útjai”-ban megjelent tanulmányokra való reakció jelzi Károlyi Árpád és az új történész-generáció alapvető eltérését is: az ún. szellemtörténeti szempontot Károlyi Árpád (és persze Takáts Sándor, vagy Angyal Dávid) nem írja alá, s ragaszkodik a hagyományos (persze Gálócsy-val, R. Kiss Istvánnal, Csuday-val, illetve az Eckhartot támadókkal — Balla Antal, Kálnoki Bedő Sándor, Zsitvay Tibor, Nagy Miklós110 — semmilyen közös nevezőre nem hozható), inkább az empíriára, a forrásközeliségre és Rankére alapozó megközelítéséhez.111 109 Vö. Károlyi Árpád levelei Szekfű Gyulának, EKK, G 628. 110 Vö. még Nagy Miklós levelei Angyal Dávidhoz. Ms 8036/183-265. A levelekre Törő László Dávid hívta fel a figyelmemet, akinek ezt ezúton köszönöm meg. A levelek egyértelműen tanúsítják a Bethlen ügy és az Eckhart-vita közötti párhuzamokat, amelyben Angyal több alkalommal (viszont nem mindig) a Szekfűt és Eckhartot nemzeti romantikus oldalról bírálókkal értett egyet. 111 A Károlyi Árpáddal foglalkozó, őt értékelő irodalomra vö. a következő jegyzeteket.
