Századok – 2016
2016 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ruszoly József: Szeged
TÖRTÉNETI IRODALOM SZEGED Összeállította: Blazovich László (Balia-Nagy Judit, Horváth Ferenc, Kelemen Gábor, Kratochwill Mátyás, Máté Zsolt, Szemerey Anna, Szerdahelyi Péterné és Takács Máté közreműködésével) A történeti topográfia adattárát készítették: Apró Ferenc, Barta Tibor, Blazovich László, Farkas Csaba, Horváth Ferenc, Kelemen Gábor, Kormányos András, Kratochwill Mátyás, Petrovics István, Szerdahelyi Péterné, T. Knotik Márta, Takács Máté Kiadta a Magyar Tudományos Akadémia Várostörténeti Albizottsága megbízásából a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, Szeged, 2014. 155 lap + 12 fólión 54 térkép. (Magyar Várostörténeti Atlasz 3.1 Hungarian Atlas of Historic Towns No. 3; Sorozatszerkesztők/Series editors: t Kubinyi András, Szende Katalin, Tringli István.) Amint arról az Előszóban az összeállító — valójában: szerkesztő — Blazovich László tájékoztat: a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság (Commission Internationale pour l’Historie des Villes) vállalkozásában 1968-ban indult el az „Európai Városok Történeti Atlasza” projektum. Ehhez jókora késéssel csatlakozott a „Magyar Várostörténeti Atlasz”, melynek első darabjait (Sopron, 2010; Sátoraljaújhely, 2011) követi a második „hullám”: Szeged, Kőszeg, Miskolc, Pécs, Vác és Buda (1686-1848). Ennek első darabja, sorszámozás szerint a 3. kötet: Szeged történeti topográfiája (2014). Ez már — Ferdinand Opll 2012-i javaslata szerint — napjainkig követi a városfejlődést. Szeged városának mindig is szívügye volt históriájának föltárása s közzététele. Máig jelentős Reizner János négykötetes monográfiája (Szeged története, 1899-1900, vö. Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora, 1901), melyhez a kései kutatók — így jelen kiadvány szerzői is — vissza-visszanyúlnak, nem egy helyütt kritikával illetve a nagy előd: a jogvégzett városi főjegyző, majd könyvtár- és múzeumigazgató eredményeit. Az ötvenes évektől szépen gyarapodó helytörténeti irodalomban kitüntető helyet foglalnak el a nagyvárosok monográfiái; ebben úttörő szerepet játszott — Budapest nyomán — a Szeged története és a Debrecen története. Ezen ötkötetes, sokszerzős munkák előkészületei és kiadásai évtizedekig húzódtak. Az új Szeged történetét, melynek gondolata jó négy évtizeddel ezelőtt vetődött föl, s rövidesen el is kezdődtek munkálatai, főszerkesztőként egy ideig Péter László jegyezte, ám — a városi hivatalosság döntéséből — tőle Kristó Gyula vette át e széleskörű tájékozódást igénylő — az 1. kötet szerkesztését is magában foglaló — munkát, melyben a kötetszerkesztők voltak segítségére: Farkas József, Gaál Endre és Serfőző Lajos. E Szeged története köteteinek sorát (1:1983; 2:1985; 3/1-2: 1991; 4:1994) az időközben bekövetkezett változások nyomán a főszerkesztő kénytelen-kelletlen egy vékony kötetével (Szeged története. Kronológia a kezdetektől 1944-ig, 1992) befejezetlenségében is lezártnak tekintette. A megszakadni látszó munka fonalát a Kristó-tanítvány mediavista településtörténész Blazovich László vette föl. Az addigi kutatási hozadékot saját — az újabb korokra is kiterjedő — eredményeivel együtt sommázó Szeged rövid története (2005) nyomán új munkatársak bevonásával is megszerkesztette az 1945-től 1990-ig terjedő szűk fél évszázadot átfogó Szeged története 5. kötetét (2010) is. Mindkét kötetben fokozottan érvényre juttatta a modern várostörténeti kutatások követelményeit, így pl. a városkép változásaira különös hangsúlyt helyezett. A középkori településtörténetből induló levéltáros szerkesztő, aki időközben a szegedi jogtörténeti tanszék társprofesszora is lett, nagy figyelmet fordított a városi intézménytörténetre; ez nála az Ofner Stadtrecht-től (Buda város jogkönyve, 2001) a legújabb időkig terjed. Immáron tehát kész a leltár! Éppen csak valaki — egy 21. századi Kulinyi Zsigmond, aki nem mellesleg a Szegedi Napló szerkesztője volt — hiányzik, hogy megírja a mai „Szeged új korát” (1990-2015).
