Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: A kollektív bűnösség elvének gyakorlati alkalmazása? Csanád vármegyei németek a népbíróság előtt
176 MIKLÓS PÉTER A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának újszentiváni csoportja 1945 decemberében — ötágú csillagos pecséttel ellátott — levelet írt a népbíróságnak, amelyben egyrészt demokratikus érzelmét bizonygatták, másrészt azt állították, hogy Schmerzel volt az egyedüli, aki a 1941 áprilisában — a Délvidék egy részére való magyar bevonulás idején — a rendőri őrizet alá került szerb gazdák mellett kiállt, s hogy lánya 1944 végén élelmiszerrel támogatta a szomszédos településen, Szőregen ápolt szovjet katonákat.42 Schmerzel József első népbírósági tárgyalására 1945. december 13-án került sor. Akkor azonban csak a vád tanúit hallgatták meg, ezért a vádlott és védője, Báron Ferenc ügyvéd újabb tárgyalást és további tanúk meghallgatását kezdeményezte. Az újabb tárgyalást 1946. június 3-án és 4-én tartották. Ezen — a népbírósági gyakorlattól eltérően — példátlanul sok (huszonegy) tanú volt jelen, s további négy tanúvallomást fölolvastak. A népbíróság — miután azt sem látta bizonyítottnak, hogy Schmelzer a Volksbund tagja lett volna — végül fölmentő ítéletet hozott.43 Amíg Schmerzel József vizsgálati fogságban volt (amelyet a kiszombori fogdában, a mezőhegyesi internálótáborban, illetve a szegedi Csillag börtönben töltött), előbb összeírták a kitelepítendő újszentiváni németeket, majd megtörtént a kitelepítés is. Erről értesülve kérte Schmerzel a népügyészségtől szabadon bocsátását. Kérelmében — amelyben német származását is kénytelen volt megtagadni — többek között az alábbiakat írta. „Nekem és családomnak is életbevágóan fontos érdekem fűződik a szabadlábra helyezésemhez. Bár soha német származásúnak, sem pedig német anyanyelvűnek nem vallottam magam, családomat a kitelepítendők névsorába vették fel, mely ügyet személyesen én tudnék elintézni, a szükséges bizonyítékokat és tanúkat, tekintve ezek személyes vonatkozásait, egyedül én tudnám a kitelepítendők névsorát felülvizsgáló bizottság elé terjeszteni. Szabadlábra helyezésem nélkül előállhat az a szerencsétlen helyzet, hogy családomat ügyem elintézésig kitelepítik és tőlük örökre elszakadok.”44 Nem találtam arra vonatkozó forrást, hogy a Schmelzer családot a családfővel együtt később, vagy külön, 1946 májusában telepítették-e ki. Az biztos azonban, hogy a fölmentés után Schmerzel József az államrendőrség politikai osztályának őrizete alatt maradt, majd kitelepítették. Feleségével és két gyermekével Baden-Württembergben, Rottweil városában telepedett le. Ott is halt meg 1979. július 2-án.45 Meglepően későn, 1948 őszén emelt vádat a szegedi népügyészség Nátly (Kühn) Mária ellen, aki 1942-ben a Volksbund újszentiváni iíjúsági szervezetébe lépett be. Mivel ott semmilyen említésre méltó tevékenységet nem folytatott (1944-ban állítása szerint már nem is járt a gyűlésekre sem), 1949. február 12-én fölmentették.46 42 MNL CSML SZNI 1037/1945. 86-87. és 110. 43 MNL CSML SZNI 1037/1945. 37-62. 44 MNL CSML SZNI 1037/1945. 102. 45 Gräbeldinger, Anton: i. m. 249. 46 MNL CSML SZNI 1185/1948. 9. és 14.
