Századok – 2016

2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szalai Miklós: Miskolczy Ambrus: A vasgárda 1927-1937

1610 TÖRTÉNETI IRODALOM eszme, a Bratianu-klán és a mögötte álló bankok és tó'kés cégek által vezérelt Nemzeti Liberális Párt, s az általa kézben tartott parlamenti rendszer pedig a nacionalisták szemében éppoly „szervetlen”, formális, a nemzet valódi életétől idegen képződmény volt, mint amilyennek a Harmadik Köztársaságot látták az Action Francaise teo­retikusai. Maurras, Daudet és Bainville könyvei minden román értelmiséginek ott álltak a polcán, más kérdés persze, hogy az Action Francaise gyökereiben mindvé­gig pozitivista maradt, ezért közvetlenül nem lehetett hatása a vallásos-irracionalista tömeghangulatra építő Vasgárdára. (Eugen Weber: Action Francaise. Royalism and Reaction in twentieth century France. Stanford 1962. 445—449.) A mozgalom — ko­rántsem mindig lojális, hanem önálló politikai szerepre is törő filozófusa a vallásos egzisztencialista Nae Ionescu professzor volt, akinek tanításából teljesen hiányzik az Action Francaise racionalizmusa. Nae Ionescu filozófiájának bemutatása azonban a könyvben zavaros, inkoherens marad (104-108.) — ami persze nem csak Miskolczy, hanem Ionescu hibája is. A Vasgárda nem egyszerűen politikai alakulat volt, hanem a királyi hatalommal és az állammal szemben egyfajta önálló ellenkultúrává vált. Miskolczy bemutatja a lé­gionárius munkatáborok és a légionárius kereskedelem intézményeit, amelyek révén a Vasgárda nem csak ideológiát, hanem közösséget, életmódot és életeszményt is adott a talajtalan, anyagi és érzelmi biztonság nélkül hányódó román diákságnak; a könyv­ből kiderül, hogy az egyetemisták és a fiatal diplomások nehéz szociális helyzete az egyik fő tényező volt a Vasgárda tömegbázisának kialakulásában. Azonban a Vasgárda társadalmi hátterét illetően láttatni kellene az urbanizációs folyamatot, mindenek­előtt Bukarest felduzzadását, a falusi szerves társadalom szétesését, amely a városok­ban anyagi és érzelmi biztonság nélkül kallódó tömegek számára oly vonzóvá tette a Vasgárda közösség- és nemzetépítő vízióját. (Lásd Gagyi József: Fejezetek Románia 20. századi társadalomtörténetéhez. Marosvásárhely 2009. 71.) A román parlamentarizmus, a román állam végül is nem tudott ellenállni a né­metek részéről is pénzelt és támogatott Vasgárda nyomásának, kudarcot vallott az a kísérlet is, hogy a Codreanu korábbi jobbkeze, Stelescu által alapított „keresztesek” mozgalmával osszák meg a Vasgárda táborát, pedig ehhez a furcsa, szinkretisztikus politikai mozgalomhoz a kommunizmusból kiábrándult nagy író, Istrati is csatlako­zott. (182-183.) Az ország végül elkerülte a polgárháborút és a Vasgárda hatalomra jutását, de csak azon az áron, hogy Károly király maga, felülről vezetett be egy jobbol­dali, nacionalista diktatúrát, a Vasgárda vezetőit és kádereinek jelentős részét pedig egyszerűen legyilkoltatta. Miskolczynak a román politikai életről, a Vasgárda felemelkedéséről adott rajza — legalábbis a nem kellően tájékozott olvasó szempontjából — nem sikerült olyan jól, mint a vasgárdista mozgalom belső életének bemutatása. Szerencsés lett volna a politikai élet egyes szereplőiről (így Titulescuról, Calinescuról, Tatarescuról) lábjegyzetben rö­vid életrajzokat közölni, mert így a számtalan név és információ között csak kapkodjuk a fejünket, nem értjük, pontosan ki hová tartozott, mit akart. Nem teszi könnyebbé az események megértését a sok - sokszor történelmileg nem releváns - anekdota, pletyka és híresztelés, olykor pedig több helyen megismételt információ, amelyet Miskolczy a szövegbe iktat, például Gheorghe „Zizi” Cantacuzino tábornok káromkodási szokásai­ról, vagy Magda Lupescu szexuális életéről. (119.) Emiatt azt érezzük ugyanis, amit a szerző a bevezetőben egyébként állít is, hogy nem tudományos munkát, hanem regényes feldolgozást olvasunk a Vasgárdáról. A magyar olvasóban szorongatóan merül fel az a kérdés: miért nem tudott Romániában a parlamentáris demokrácia még annyira sem megszilárdulni, mint a két világháború közötti Magyarországon, ahol egészen a német megszállásig volt ellenzéki

Next

/
Oldalképek
Tartalom