Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kult László: Bene Krisztián: A francia antibolsevik légió a keleti hadszíntéren
1594 TÖRTÉNETI IRODALOM contre le bolchevisme-mel, azaz a Francia Antibolsevik Légióval kapcsolatos érdemi eseményeket. Az első' fejezetben a szerző' fontosnak tartja bemutatni a jelenség előzményeit, melyek igen messzire nyúlnak vissza, hiszen az első világháború hatásai ugyanolyan fontosak, mint a két háború közötti nemzetközi nagypolitika vagy a francia belpolitikai paletta egyes szélsőséges csoportjainak körében végbemenő ideológiai változások. A szerző annyi engedményt tesz az olvasónak, hogy könyvében kevésbé részletesen tárgyalja a francia nagypolitika történéseit, ehelyett inkább a későbbi fegyveres együttműködésben központi szerepet játszó szélsőséges politikai mozgalmak tevékenységét járja körbe. Ennek köszönhetően a Franciaország történelme iránt érdeklődő magyar olvasó megismerheti a korszak európai nagyhatalmi politikai rendszerében betöltött francia helyzetet is, amely önmagában is érdekes lehet a korszakot jobban megismerni vágyók számára. Legalább ilyen fontos a második világháború alatti francia politikai-katonai viszonyok bemutatása, mely nélkül értelmezhetetlen lenne a németekkel való együttműködés is. Ugyanakkor nagyon fontos felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a vizsgált időszak nagyobbik felében a francia kormányzat meghatározó erői elzárkóztak a kollaborációtól, ezért fog az jelentős ideig az állami kereteken kívül, a fent említett szélsőséges politikai erők „magánvállalkozásaként” megvalósulni. A következő rész a már szűkebb értelemben vett fegyveres kollaborációval foglalkozik és a Francia Antibolsevik Légió történetét mutatja be részletesen. Ennek keretében először megismerhetjük a szervezet megalakulásának körülményeit, a tagság toborzását, a jelentkezők motivációját, lengyelországi kiképzését, majd pedig ezt követően azokat a körülményeket, amelyek a fegyveres alakulat katonai alkalmazásához vezettek. Érdemes kiemelni, hogy a politikai indíttatásból a párizsi kollaboráns pártok bábáskodása mellett létrehozott szervezet nem ért el átütő sikert a francia lakosság körében, mikor toborozni kezdett, hiszen a közel háromszor annyi jelentkezőből végül a keleti hadszíntéren csupán alig 5 800 fő teljesített tényleges szolgálatot. A fentiekből következően fontos leszögezni, hogy a kezdetekkor a francia kormány nem vállalt aktív szerepet az alakulat működésében, később azonban — felismerve a benne rejlő politikai és katonai lehetőségeket - már megpróbálta befolyása alá venni, ez a kísérlet azonban kudarcot vallott a német fél ellenállása miatt. Ebből kifolyólag a Francia Antibolsevik Légió a francia szélsőséges erők kezdeti jelentős befolyása ellenére mindvégig német irányítás alatt maradt. Ez tette lehetővé azt is, hogy a katonai egység 1941 novemberétől a Moszkva elleni német támadó hadműveletben is részt vegyen, noha sem létszáma, sem kiképzettsége nem tette erre alkalmassá. Ennek megfelelően az első vonalban való jelenlét rövid életűnek bizonyult, néhány hetes, nagy veszteségekkel járó és dicstelen szolgálat után a Légiót a hátországba irányították átszervezésre és újbóli kiképzésre. Eredményeként a francia alakulat a következő éveket közvetlen német alárendeltségben partizánvadászattal töltötte, amely jobban megfelelt tagjai felkészültségének. A negyedik fejezet a francia kormány lépéseire koncentrál, melyekkel a vezető francia politikusok megpróbáltak helyet követelni maguknak a fegyveres kollaboráción belül. A szerző szerint a francia vezetés túl későn eszmélt és nem volt képes kiaknázni a francia fegyveres potenciálban rejlő alkupozíciót, így az egymást követő engedmények mindig csupán a német érdekeket szolgálták anélkül, hogy hasznot hajtottak volna Franciaországnak. A francia kormány által létrehozott új szervezet, a Légion tricolore (Trikolór Légió) tevékenysége teljes mértékben alátámasztja ezt a megállapítást. A szervezetet 1942 tavaszán hozta létre a francia vezetés azzal a céllal, hogy a Francia Antibolsevik Légiót magába olvasztva egyrészt új alapra helyezze a francia-német katonai kapcsolatokat, másrészt pedig minimálisra csökkentse a kollaboráns pártok kezében összpontosuló katonai potenciált. A biztató kezdetek után azonban a kezdeményezés látványos kudarcot vallott, mikor 1942 őszén a német hatóságok a fegyverszüneti
