Századok – 2016

2016 / 6. szám - KRÓNIKA - Dávid Géza: Halil Inalcik (1916?-2016)

KRÓNIKA 1587 tanítványa volt az Ankarai Egyetemen, s aki egy ideig a Bilkenten ténykedett könyvtárosként. Az összefoglaló munkák írása melett maradt ideje források közzétételére is. Mevlűd Oguzzal jelentette meg a II. Murád hitharcait, így a várnai csatát is be­mutató úgynevezett gazavátnámét, illetve Rhoads Murphey-vel együttműködve Turszun bég II. Mehmed korát megvilágító krónikáját, mindkettőd 1978-as dá­tummal. Egy időben nagyon foglalkoztatta a birodalom megalapításának korsza­ka. Kisebb kutatócsoporttal járta a korai krónikákban emlegetett térséget, próbálta azonosítani az egyes településeket, földrajzi neveket. Hogyan olvas­suk Asikpasazádét? címen adta közre erre vonatkozó, nagy port felverő írását. II. Mehmedig bezárólag hosszabban értekezett az első uralkodókról a 44 köte­tes török iszlám enciklopédiában (Türkiye Diyanet Vakfi íslám Ansiklopedisi), mely szócikkek aztán egy külön kötetben is hozzáférhetővé váltak. Inalcik a tág értelemben vett kultúra és civilizáció területén is otthonosan mozgott. Amikor Günsel Rendával két kötetes, több szerzős, 2003-ban törökül és angolul is kiadott műben foglalták össze az oszmán civilizáció egyes szeg­menseit, nem korábbi hasonló munkáit dolgozta át, hanem közel 250 oldalon új szintézisben elemezte a történeti hátteret. Szólnunk kell még egyik utolsó kötetéről. Néhány évvel ezelőtt szenzációszám­ba ment, amikor kiderült, hogy éppen két esztendővel Konstantinápoly elfoglalá­sa után, tehát 1455-ben az oszmán hatóságok nekiláttak a város összeírásának. Nem deríthető ki a pontos célkitűzés, mert a fennmaradt anyag két részletben került elő, és bizonyos, hogy nem fedi le Isztambult a maga egészében. Az egyik töredéket, amely korabeli másolat, Bekir Sitki Baykal bocsátotta Inalcik rendel­kezésére, a másikat Idris Bostan találta meg véletlenszerűen, egy másik defterbe kötve, s jellemző Inalcik tekintélyére, hogy ez a néhány lap is hozzá jutott el. 0 aztán eredetiben, saját arab betűs átírásban és angol fordításban publikálta a forrást, hozzáillesztve - nem feltétlenül odaillő - más dokumentumokat és kró­nikarészleteket. A mélyebb értékeléssel viszont ezúttal adós maradt. Pedig az anyag igen figyelemreméltó, hiszen feltünteti a ki- és beköltözéseket, elkülöníti az éppen lakott és az elfoglalás előtt, annak napján vagy azt követően elhagyott lak­helyeket, illetve említi a keresztény városnegyedek nevét, utal a templomokra és kolostorokra, ám mindezek ellenére a lakosságszám nem állapítható meg belőle. Inalcik sokra tartotta a magyar oszmanisztikát. Káldy-Nagy Gyulát több alkalommal is invitálta konferenciákra. E sorok írójának 1985-ben az isztam­buli francia kutatóintézetben azt mondta: „Jöjjön, sokat fogok tanulni öntől”. Tudom, ez csupán barátságos szófordulat volt egy nála 30 évvel fiatalabb kollé­ga iránt, de azért jólesett. S kitüntetésnek éreztem, hogy 1997-ben meghívott két előadás tartására a Bilkent Egyetemre. Hazájában, főként az utóbbi 20 évben, Halil Inalcik olyan nagy népszerű­ségnek örvendett, hogy nehéz volna arra más országokban példát találni. Még

Next

/
Oldalképek
Tartalom