Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1550 SOMOGYVÁRI LAJOS leirat is keletkezett ugyan, de a joganyag valójában átláthatatlan volt”.58 1957 tavaszán jelentek csak meg a végrehajtási jogszabályok és ezek a rendszerváltásig érvényben is maradtak. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága Ideiglenes Intéző Bizottsága (IKB IIB) 1957. március 5-én tárgyalta az egyházpolitika aktuális kérdéseit. Az előterjesztést az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Horváth János ismertette az ülésen. A végső állásfoglalás szerint differenciálni kell a megtorlás során: „az intézkedések arra irányuljanak, hogy a katolikus egyházat, mint az egyházi reakció magyarországi fő képviselőjét elszigeteljük a hozzánk lojálisabb egyházaktól.” Kállai Gyula, az MSZMP KB ideológiai titkára, a művelődésügyet 1957 tavaszától irányító kormánytag pedig a többi egyházzal való megegyezésnek és a katolikus egyházzal való szembeállításuknak a programját vázolta fel.59 A restauráció érdekében négy megoldandó feladatot tűzött ki az IIB a kormány elé: megbízható személyeket kell az egyházi állásokba helyezni, félre kell állítani „az ellenforradalom támogatásával hatalomra jutott” egyházi vezetőket, meg kell reformálni a békepapi mozgalmat és ki kell elégíteni a közvetlen politikai érdekeket nem sértő egyházi igényeket.60 Az aktuális helyzethez alkalmazkodó, hatalomtechnikai szempontokat előtérbe helyező kádári politika terméke lett a hitoktatás helyzetét végleg rendező, 21/1957. (Ili. 24) Korm. számú rendelet a vallásoktatásról és annak végrehajtási utasítása.61 A rendelet sajátos kompromisszumnak tekinthető: egyrészt rögzítette a szabad vallásgyakorlás elvét, s azt az állampolgárok magánügyének nyilvánította. Számukra „Biztosítani kell, hogy az általános iskolákban és általános gimnáziumokban tanuló kiskorú gyermekük a vallásoktatásban részt vehessen, vagy részt ne vehessen.” Tehát a vallásoktatásból középfokon kimaradtak a szakképzést folytató intézmények vagy a tanító- és óvónőképzők, mely intézmények tanulóit és szülőit így kiemelték a jogalanyok köréből. A kormányzat ezzel kimondatlanul is korlátozta a szabad vallásgyakorlás elvét. Nyilvánvalóan azért döntött így, mert a munkásosztály, illetve a nevelői réteg utánpótlását biztosító iskolákat kiemelten fontos, a „klerikális reakciótól” védendő területnek tekintette a pártvezetés. Az így már mindenkire egyaránt vonatkozónak nem is 58 Köbei Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” A pártállam és az egyházak. Bp. 2005. 46—47. 59 Soós Viktor Attila: A megtorlás éve. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügyminisztérium fellépése a „klerikális reakció” ellen. In: Amikor „fellazult tételben fogalmazódott meg a világ.” Magyarország a hatvanas években. Szerk. Ólmosi Zoltán - Szabó Csaba. Bp. 2013. 86-87. 60 Balogh M.: Lojalitás i. m. 56-57. A közvetlen politikai érdekeket nem sértő egyházi igények közé tartozott a fakultatív vallásoktatás biztosítása, az egyházi irodalom és vallásos félóra engedélyezése a rádióban a katolikus egyház számára. Köbei Sz.: „Oszd meg és uralkodj!” i. m. 129-130. 61 21/1957. (III. 24.) Korm. számú rendelet a vallásoktatásról. In: Hatályos jogszabályok gyűjteménye, 1945—1958. II. Szerk. Dr. Nezvál Ferenc — Dr. Szénási Géza - Dr. Gál Tivadar. Bp. 1960. 514.
