Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
ISKOLAI HITOKTATÁS 1957-BEN 1545 azt a következtetést vonta le, hogy a „számonkérés alól egyetlen magyar szülő', egyetlen pedagógus sem menthető' fel.”33 A minisztérium feleló'ssége szintén szóba került. A Népakarat például a Kiss Gyula miniszterhelyettes által aláírt 1957. január 1-jei rendelkezést hibáztatta a törvénysértésekért és a „vallási türelemmel való visszaélésért.” A lap két budapesti esetet említ ennek alátámasztására: az újpesti Viola utcai általános iskolában a neveló'k szerinte rábeszélték a munkásszüló'ket és gyermekeiket a hittanra, s bojkottálták, aki ezt nem tette meg. A XV. kerületi Bocskai úti általános iskolában pedig a tanórák közé iktatták be a hittant (kihasználva a törvényes rendelkezés nyújtotta lehetó'séget), ezzel kizárva a „jéghideg folyosóra” a hittant nem tanuló gyerekeket.34 Volt olyan cikk is, amely egyenesen az antiszemita pogromokhoz hasonlította az október 23-a utáni hittanra jelentkezést, melynek során „[...] a vallásoktatás egyes fanatikus hívei [...] lelkiismereti diktatúrára törnek”, akadályozzák a szüló'k szabad választását, és megbélyegzik (jelen esetben zsidóként) a hittanra nem jelentkező' gyerekeket.35 De felemlegették a középkori inkvizíciót is: a berettyóújfalui forradalmi bizottmány ítéleteit, az ateista pedagógusok elbocsátását jellemezte így a megyei napilap, amely arról is beszámolt, hogy a tanítókat sok helyen kántori teendó'kre kényszerítették október 23-a után, „másutt megkövetelték, hogy a tanítás megkezdésekor és befejezésekor imát mondjanak.”36 Egyértelmű volt a fentiekhez hasonló cikkek logikája: az 1956-os forradalom közvetlen következménye az egyházi „reakció” újjáéledése, amely megzavarja az iskolák nyugalmát és bűncselekményekhez vezet — mindezt a hitoktatás ürügyén. A lelkiismereti szabadságot az ismeretlen újságírók mindig negatív formában, a „részt nem vétel szabadságában” értelmezték, az agresszor szerepének kiosztása pedig (mindig a hittanon részt vevő tanulókhoz köthető' az agresszió, a nem hittanosok pedig az áldozat szerepkörében tűnnek fel) ugyanazt a hangulatkeltést szolgálta, mint amit a különböző' írások a papok tevékenységéhez kapcsoltak. A párt és sajtó értelmezése szerint többek között a minisztérium ellentmondásos intézkedéseinek és engedékenységének köszönhetó'en 33 Az iskolásgyerekek lincseléseiért a felnó'ttek felelősek. Népszabadság, 1957. február 5. 7. A BM Országos Rendőrkapitánysága minisztériumi üzenetet is küldött a hasonló esetekről 1957 februárjában: Hegykőn az általános iskolások a vallásos jelképek visszahelyezését követelték, Baranyajenőn volt pártvezetők gyermekeit lógatták fel diáktársaik az udvaron, a Vas megyei Peresznyén pedig a helyi plébános uszított a hittanra nem járók és a kommunisták gyermekei ellen. (MNL OL XIX-I-2-j 4. d. 273/1957. BM Országos Rendőrkapitányság minisztériumi üzenet. 1957. február 26.) 34 Akik megsértik a vallásoktatás önkéntességét. Népakarat, 1957. január 26. 5. Különösen aggasztónak tartották, hogy az újpesti iskola esetében, a Láng Gépgyárban, az Óbudai Hajógyárban és az Egyesült Izzóban dolgozó szülőkről és gyerekeikről volt szó, márpedig ezek az üzemek különösen fontosak voltak a lassan konszolidálódó hatalom számára. 35 A lelkiismereti szabadság védelmében. Szegedi Néplap, 1957. február 3. 7. 36 A világnézeti szabadság nevében. Hajdú-Bihari Napló, 1957. február 26. 3.
