Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1540 SOMOGYVÁRI LAJOS a jogra hivatkozott tehát a pártvezetés) és az előző rendelkezés „félreértelmezésére”, valamint a visszaélésekre hivatkozva (itt a pedagógusokat vádolták meg azzal, hogy sok helyen indokolatlanul is tanórák között tartották a hitoktatást) a szüló'knek ezután szóban vagy írásban be kellett jelenteniük, hogy gyermekük részvételét kívánják a hitoktatásban. Az írásban való bejelentést a vidéken lakó, vagy megjelenni nem tudó szülőknek írták elő, az írásbeli megkeresés tehát nem volt mindenkire nézve kötelező. Ezen kívül az igazgatóknak kimutatást kellett vezetniük a jelentkezésekről, ami a korábbi utasításban nem szerepelt. A kimutatások készítése természetesen az oktatásügyi szervezés érveivel indokolható volt, de a listázás félelmet is keltett a jelentkező szülők egy részében. A nyilatkozatot a rendelet kiadásától számított egy héten belül kellett bekérni a szülőktől, akadályoztatás esetén azonban még március 1-ig pótolni lehetett a bejelentést. A január 19-i rendelkezést indokló háttéranyag aláírás nélküli, és készítői minden bizonnyal a minisztérium toleránsabb irányvonalához tartoztak a szabályozás tekintetében. Az irat a főbb problémák felsorolásával kezdődik, melyek közt első helyen a tanteremhiány és a személyi feltételek elégtelen volta szerepelt. A tanügy irányítóinak nyilvánvalóan nem tetszett, hogy nemritkán volt apácák, szerzetesek, sőt az „állami tanszemélyzet tagjai” is megbízást kaptak hitoktatásra. Az is problémaként merült fel, hogy a hittanoktatás iránti igény olyan helyeken is fellépett, ahol az addig nem volt jelen: a tanító- és óvónőképzőkben, valamint a technikumokban. A dokumentum jelezte az oktatásügyi irányításnak a hittanórákon részt vevő diákok számának ugrásszerű növekedését, az ebből levont következtetés azonban különbözött Jóború Magda aznap megjelent utasításától. A háttéranyag készítői kivonták volna a hitoktatást a tanügyigazgatás ellenőrzése alól és tárgyalásokat kezdeményeztek volna az egyházakkal arról, hogy a különböző felekezetek saját helyiségeikben tartsák a hittanórákat. Kálmán György, az általános iskolai főosztály vezetője17 két feljegyzést is készített január 22-én, melyek ehhez az állásponthoz álltak közel.18 Szerinte a ténylegesen fakultatív hitoktatás megvalósítása a szülők félelem alól való felszabadulásával járna együtt, épp ezért a kialakult helyzetet úgy lehetne legjobban megoldani, ha a teljes hitoktatást az egyházakra bíznák, az iskolákat mentesítve így a tanterem biztosításától és a nyilvántartás vezetésétől. Kálmán biztos volt 17 Kálmán György 1953-tól a Minisztertanács Hivatalának főelőadója, közoktatásügyi összekötője. 1954-ben szakmai szempontból bírálta a tanárképzés átalakítását. Donáth Péter. A tanítóképzés a legfelsőbb fórumok előtt: 1954. In: Filozófia - Művelődés - Történet. Szerk. Donáth Péter - Farkas Mária. Bp. 2001. 87—88. 1956-tól az OM főosztályvezetője, ugyanebben az évben részt vett és felszólalt (Kónya Alberttel együtt) az oktatási reformokat szorgalmazó balatonfüredi konferencián. Balatonfüredi pedagógus konferencia. 1956. október 1—6. Rövidített jegyzőkönyv. Pedagógiai Tudományos Intézet. Kézirat. 1957. 1. (http://mek.oszk. hu/04200/04283/04283.pdf, letöltés 2016. jan. 24.) A főbb életrajzi adatokhoz lásd Pedagógiai Lexikon. Szerk. Nagy S. i. m. 305., Pedagógiai Lexikon. Szerk. Báthory Z. - Falus I. i. m. 161. 18 MNL OL XIX-I-2-j 4. d. 273/1957. Általános Iskolai Főosztály. Feljegyzés a hitoktatás helyzetéről. 1957. január 22.
