Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1529 ruhadarabjuk, lábbelijük, kabátjuk. Minthogy az egyetemeken kapott ösztöndíjakon kívül egyéb pénzbevételük nem volt, hiányzó ruhadarabjaikat nem tudták pótolni. Súlyos gonddá vált az is, hogy a világháború alatt legyengült fiatalok szervezete a hirtelen éghajlatváltozásra megbetegedéssel válaszolt, s a gyógyszerek beszerzése is pénzbe került volna. A követség számára az ösztöndíjasok táplálkozásának és a ruházkodásának problémája kiérkezésük után röviddel jogilag és pénzügyileg is megoldásra váró súlyos gonddá vált. Szekfű Gyula 1946. december 20-án hosszú levelet intézett a Külügyminisztérium kulturális osztályához, amelyben a fent vázolt helyzetet részletesen ecsetelte.67 Kérte, hogy hivatalosan is bízzák meg öt az ösztöndíjasok ügyeinek intézésével, s azt javasolta, hogy a követség költségvetéséhez havi 10 000 rubelnyi összeget toldjanak hozzá, amelyből az ösztöndíjasokat támogatni lehet. Az ettől kezdve folyósított havi rendszeres, kezdetben „segélyének titulált ösztöndíj-kiegészítés elég volt a tűzoltáshoz az 1946-os csoport számára, azonban az már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő ruházat nélkül a további csoportokat nem szabad kiengedni a Szovjetunióba. Szekfű 1947. augusztus 5-én tárgyalt a szovjet Felsőoktatási Minisztérium munkatársaival az 1947/48- as tanévre a Szovjetunióba küldendő ösztöndíjasok elosztásáról, s a beszélgetés folyamán a szovjet tisztviselők szükségesnek látták megemlíteni, hogy „[...] csak erős szervezettel bíró diákokat küldjünk ki. Megemlítették azt is, hogy meleg ruhával legyenek felszerelve, tekintettel az itteni kemény időjárásra.”68 Ez is egy olyan probléma volt, amelynek megoldása olyan magas költségekkel járt, amit - tekintve a kiválogatott ösztöndíjasok szociális összetételét - a diákok (vagy szüleik) nem tudtak magukra vállalni. A Gazdasági Főtanács ezért 2520/1948. számú döntésében a Szovjetunióba induló 100 magyar ösztöndíjas részére személyenként 2000 forint beszerzési segélyt engedélyezett a VKM költségvetéséből.69 A pénzt a minisztérium két részletben utalta át közvetlenül az „Állami Áruházak Rt. Budapesfi’-nek. A diákok névre szóló utalványokat kaptak, s az adott összeg erejéig a budapesti Kossuth Lajos utca 9. szám alatti Állami Áruházban vásárolhattak ruhaneműket. Emellett a VKM levelet intézett azokhoz a vállalatokhoz, amelyek dolgozói közül több ösztöndíjas is indult a Szovjetunióba, hogy az ösztöndíjasok felruházásához további 1000—1000 forinttal maguk is járuljanak hozzá.70 Tekintettel a télen a Szovjetunióban uralkodó erős hidegekre, a beszerzendő ruhatár egyik legfontosabb darabja a télikabát volt. A magyarországi telek átvészeléséhez a bélelt szövetkabát is elegendő volt, de a több hónapon át tartó, kemény szovjet télben az ösztöndíjasok egészségét az irhabunda védhette meg igazán. Az ösztöndíjasok közül sokan szerették volna a ruházkodásra 67 MNL OL XIX-J-1-k 24. d. 62.150/6 1946. 68 MNL OL XIX-J-1-k 24. d. 62.549/6 1947. 69 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 254.751/1948. 70 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 254.794/1948.
