Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
1518 S. KOSZTRICZ ANNA után, az ösztöndíjasok „elosztáskor” derült ki. A végleges szakelosztás a szovjet fél monopóliuma maradt. Az egyezménytervezetben a költségekre a következő' mondat vonatkozott: „Magyarország kormánya megtéríti az SzSzK Szövetsége kormányának a tényleges tanulmányi költségek 50%-át, beleértve az ösztöndíjat is.” Ehhez azonban nem csatolták a felmerülő költségek részletes felsorolását tartalmazó listát.17 Tehát, az 1947 végén megfogalmazott egyezménytervezetben egy olyan összeg szerepelt, amelynek ellenőrzésére a magyar félnek semmilyen lehetősége nem volt, s az adott politikai helyzetben csak egyet tehetett: ellenjavaslat nélkül elfogadta.18 Egy 1947. december 1-jén keletkezett, szignálatlan, a Külügyminisztérium egyik tisztviselője által megfogalmazott feljegyzés egyértelművé teszi, hogy „Az egyezményt szovjet részről szövegezték meg [...]”.19 A tervezet tehát nem kétoldalú tárgyalások eredményeként készült. Egyúttal rávilágít arra is, hogy a magyar félnek nem volt mozgástere: „Egyébként moszkvai követségünk legutóbb érkezett távirata szerint az egyezmény ügyében [...] a választ szovjet részről már megsürgették.” Egyértelmű volt tehát, hogy szovjet részről fontosnak tartják az egyezmény aláírását és magyar diákok szovjetunióbeli képzését. A magyar illetékeseknek nem volt más választásuk, alá kellett írniuk az egyezményt, és pontosan a Moszkvában megszövegezett formában. A Minisztertanács döntése után a szovjet fél az egyezmény formális aláírását már nem is tartotta szükségesnek ahhoz, hogy a következő tanévben a kijelölt diákok útnak indulhassanak Magyarországról.20 A tanév az akkori elsőévesek számára 1948 januárjában kezdődött. A képzés költségei, és kísérletek ezek csökkentésére Mivel a „[...] magyar államköltségen a képzés teljes idején külföldön tanuló ösztöndíjas egyetemista” kategóriája teljesen új tapasztalatot jelentett az oktatási kormányzat számára, a minisztériumoknak és a követségeknek nem volt bevett 17 A levéltári dokumentumok áttanulmányozása után sem lelhető fel az ötévnyi szovjetunióbeli képzés során felmerült, kalkulált költségekről készült szovjet kimutatás. Ilyet csak a 60-s évek elején többedszerre megújított szerződéshez csatoltak. (A valóságos költségkimutatást az sem tartalmazza, csak a felmerülő költségek bőségesebb részletezését.) 18 Nem világos, hogy a fizetendő költség-hozzájárulás előterjesztésben, és a véglegesen elfogadott egyezményben szereplő összeg (egyetemisták után fejenként évi 7.500, aspiránsok után 12.300 rubel) miért jóval alacsonyabb annál, amit Horváth Imre követségi tanácsos 1947. november 1-jén jelzett a Külügyminisztérium felé, az egyezménytervezethez csatolt levelében. (Évi 15.000 illetve 25.000 rubel.) MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945-62. 22. d. 148/c t. 63.401/6/1947. 19 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945-62. 22. d. 148/c t. 63.706/6/1947. 20 „Az egyezménytervezet minisztertanácsi elfogadása után közöltem ezt a Felsőoktatási Minisztériummal, mely szerint további aláírás nem szükséges, várják mielőbb az ösztöndíjasokat.” — MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945-62. 22. doboz 148/c t. 64.004/6/1947.
