Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
14 ERŐS VILMOS Jogosan vetődik fel a kérdés: hogyan értelmezzük mindezt, s mi a jelentősége/jelentése mindennek pl. a Szekfű-életmű interpretációja, illetve általában a Bethlen-recepció/képmás szempontjából? Mielőtt a kérdésekre adandó válasz-kísérletemet rögzíteném, szeretném még felidézni (ennek az interpretációban alapvető jelentősége lesz), hogy Szekfűnek ebben az időben (is) még számtalan polémiája volt, amely szintén meglehetősen ismeretlen/feldolgozatlan a vele foglalkozó irodalomban.73 Kiemelkedik ezek közül a néprajztudós/etnográfus Sebestyén Gyula elleni bírósági pere, amely Szekfűnek egy 1926-os („Álarcos könyvek” című), a Napnyok közül a Szekfűét tartotta a legjobbnak, s a Südostforschungen első számába is megnyerte szerzőnek. Később azonban kapcsolatuk megromlott, Szekfűhöz közel álló történészek kifejezetten támadták Valjavecet a hitleri rendszerhez való túlzott igazodása, s völkisch nézetei miatt. loan Lupas recenzióját sajnos jelen sorok szerzője nem tudta fellelni, de alapvetően rekonstruálni lehet Bíró Sándornak egy 1943-as, a Lupas emlékkönyvbe írt megemlékezése alapján. Eszerint Lupas már a Három nemzedékről is írt igen méltató recenziót, bár kissé katolikus színezetűnek tartotta, s hasonlóképpen vélekedett szemináriumán a Bethlen Gáborról is, ahol még az R. Kiss Istvánnal való vitát is megemlítette. Bíró Sándor, mint a visszaemlékezésből kiderül maga is írt a könyvről az Ifjú Erdélyben, s a Szekfűvel folytatott későbbi levelezésének fényében nem lehet kétséges annak pozitív tartalma. Vö. Bíró Sándor: Magyar diákévek Lupas tanár úrnál. In: Omagiu lui loan Lupas. La implinirea varstei de 60 ani august 1940. Bucuresti 1943. 78-89. Bíró Sándor itt megemlékezik Lupas ismertetéseiről, a Három nemzedékről szerinte ezt írta a román történész:. „Szintetikus munka, - írta az Évkönyv három oldalas beszámolójában... Újból bizonyságot tesz a szerző nagyszerű képességeiről, melyek már ismeretesek azok előtt, akik figyelemmel kísérték Szekfű Gyula történetíró eddigi gazdag munkásságát, különösen ’A száműzött Rákóczi’ és ’A magyar állam életrajza’ c. kiadványokban. Azokkal a fenntartásokkal, melyeket a mi 1848-as forradalmi mozgalmainkra való tájékozódási hiányra tettünk, Szekfű úr eme könyvét úgy tekinthetjük, mint amely a háború utáni magyar történetírás legkiválóbb megnyilvánulásai közé tartozik, habár helyenkint gondolatfejtésének olyan színezetet adott, mely az olvasóban azt az érzést kelti, mintha a szerzőt bizonyos római-katolikus jellegű, reakciós egyéni előszeretet befolyásolná!” (85.) A Bethlen Gábor kötet kapcsán pedig így nyilatkozik: „E nagy élmény után nemsokára következett a Bethlen Gábor kérdés ismertetése, mely szintén egyik legkellemesebb emléke a Lupas tanár úr román szemináriumában eltöltött időnek. Nekem különösképpen sokat jelentett, mert kevéssel azelőtt ismertettem volt Szekfű könyvét az ’Ifjú Erdély’ c. folyóiratban. Nagy figyelemmel és lázas érdeklődéssel olvastam a Rugonfalvi Kis István válaszkönyvét, valamint Makkai Sándor pompás írását Bethlen Gábor lelki arcáról. Elképzelhető kellemes meglepetésem, amikor egyik szemináriumi órán Lupas tanár úr hozzáfogott a Bethlen Gábor munkája és értékelése körül lezajlott vita ismertetéséhez. Szinte az egész ülésen erről beszélt. Először a Szekfű Bethlen Gábor c. könyvét, keletkezési körülményeit, majd Rugonfalvi és Makkai műveit tárgyalta. Amennyire emlékszem, mindhárom könyvet elismerően és tárgyilagosan méltatta.” 86. Lupas ismertetése vö. Szekfű Gyula, Bethlen Gábor. (Gabriel Bethlen). Budapest, 1929. An. Inst. Nat. 1928-1930. V 578-580. A Három nemzedékről uo. 1924-25. III. 727-730. Lupas egyébiránt a harmincas évek közepétől már inkább bírálta Szekfűt, különösen a középkori magyar nemzetiségi viszonyokról, a nemzetiségekkel szembeni bánásmódról vallott nézeteit. Vö. Epoca de aur a minoritatilor”. (Raspuns articoluilui lui I. Szekfű.) August, 1936. In. Paralelism istoric, cf. No. 611, 337-344. Ungaria medievala si minoritatile lei. (In legatura cu art. d-lui Iuliu Szekfű din Südostdeutsche Forschungen.) Piatra de hotar, 1936. III. No. 8-9. 23-28. Vö. még mindehhez Orosz László: Tudomány és politika. Fritz Valjavec (1909-1960) a két világháború közötti magyar-német tudománypolitikai kapcsolatokban. Budapest, Ráció Kiadó, 2014. Lupasra legújabban vö. Radu Marza: Romanian Historians and Propaganda (1914-1946). The Case of Transylvania. AEPress, Bratislava, 2014. Illetve az ott megjelölt irodalom. Lunas néhány Szekfűhöz írott levelére vö. EKK, G 628. 73 A legteljesebb ezek közül, amint már korábban említettem, Gyurgyák J: Ezzé lett magyar hazátok, i. m. Illetve Dénes I. Z.: A történelmi Magyarország eszménye, i. m.
