Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1449 hozta a történészt az egymással egyébként gyakran vitázó Deérrel, Hajnallal, Mályusszal vagy Szekfűvel.190 A történész könyvei nemzeti alapúak voltak, amit szintén figyelembe kell venni amellett, hogy témáit európai kontextusban dolgozta ki. Újabb historiográfiai kutatások (Writing the nation) szerint a nemzeti történet legalább a 20. század második feléig a mesterelbeszélés pozíciójában volt a történetíráson belül. A történészek tudományos tevékenység gyakorlása mellett egyszerre voltak a nemzeti identitás formálói is: tudományos presztízsüket még növelte is ilyen szempontú közéleti szerepvállalásuk.191 Eckhart erre nézve is reprezentatív életművet hagyott maga mögött, jóllehet adott esetben a „közvéleménnyel” is határozottan szembement. 190 Az új jogtörténeti irány saját korában való modernségét támasztja alá a fentiek mellett, ha a 19. század második felének whig történetírásával (W. Stubbs, E. A. Freeman, J. R. Green) vitázó - Eckhart, valamint Bónis által jól ismert - angol jogtörténészek (F. W. Maitland, Paul Vinogradoff, Th. Plucknett), főbb eredményeit is figyelembe vesszük. A királyok nem idealizált személyekként jelentek meg műveikben, hanem a királyságot, mint tisztséget, intézményt, adminisztrációs központot értelmezték. Nem az alkotmány és jog történelem feletti, törvények szövegéből leszűrt, permanens esszenciáját keresték, hanem működése közben mutatták be, ami aprólékos oklevélkutatást igényelt (lásd Eckhart viszszatérő hivatkozásait az „adatkutatásra”, amit nyilvánvalóan levéltáros múltja is meghatározott). Jelentősen relativizálták az alkotmánytörténet és az alkotmány jelentőségét, amennyiben a „központ” helyett/mellett széles perspektívában ábrázolták a különböző intézményeket (Eckhartnál ez pl. a népi jogszokások gyűjtésének programjában, vagy a hiteleshelyek kutatásában mutatkozott meg). A politikai eseménytörténettel éles ellentétben, a társadalom- és gazdasági, valamint eszmei tényezők vizsgálata szintén az elemző és fogalmakkal dolgozó történetírás alapjaihoz tartozott. P. B. M. Blaas: Continuity and anachronism. Parliamentary and constitutional development in whig historiography and in the anti-whig reaction between 1890 and 1930. The Hague—Boston—London 1978. 1—71., 240-373.; Robert Livingston Schuyler. Introduction. In: Frederic William Maitland historian. Selections from his writings edited, with an introduction by Robert Livingston Schuyler. Berkeley—Los Angeles 1960. 1—45. 191 Stefan Berger - Chris Lorenz: Introduction. National history writing in Europe in a global Age. In: Idem, (eds.): The contested nation. Ethnicity, class, religion and gender in national histories. Chippenham-Eastbourne 2011. 1—23.
