Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1438 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID által alkotott Szentkorona-tannal, az előbbinek az utóbbi csak egy változata. A fejezetcímek tükrözik ezt a gondolatmenetet: Eckhart mindenhol „a koronaeszméró'l” írt, míg a 10. fejezet „A koronaeszme és az organikus szemlélet összeolvadása. Werbőczy szentkorona-tana.” címet viseli. Ezt azért fontos megállapítani, mert a könyv értelmezéséhez muszáj elválasztani egymástól a „tan” és az „eszme” kifejezéseket, ráadásul a szerzó' a korona számos jelentésének történetét mondja el párhuzamosan. Murarik Antal 1939-ben már írt ennek fontosságáról, amikor Josef Kárpát koronaeszméről szóló munkáját ismertette: „K. munkájának legértékesebb alapgondolatát abban látjuk, hogy nem szentkoronatanról, hanem koronaeszméről beszél. Szentkoronatan alatt ugyanis kikristályosodott nézetet értünk, határozott közjogi szemléletet a caput és membra alkotta totum corpus coronae Hungariae-ről. A szerző talán azért beszél koronaeszméről szentkoronatan helyett, mert ő ismertette szlovák nyelven a legkisebb részletig is az Eckhart-vitát, melynek bizonnyal Eckhartnak a szentkoronatan kérdésében kifejtett álláspontja volt egyik leginkább élére állított vitapontja.”140 Eckhart könyvének az egyik legfontosabb törekvése a Szentkorona-tan helyét bemérni a Szentkorona-eszme történetén belül. Ezt előszavában is elárulta.141 A könyv fejezetei azt sem tévesztik szem elől, hogy az egyes korokban megvolt-e már a Szentkorona-tan, és hogy Werbőczy Tripartitumában való feltűnése után érvényesült-e, az alkotmánytör téneti/közjogi irodalomban hogyan bukkant fel, felbukkant-e egyáltalán. Ez a könyv egyik alapkérdése, de persze sokkal többről van benne szó, ezért nem tan, hanem eszme szerepel címként. Szentkorona-eszme alatt (a historizmus és/vagy a szellemtörténet eljárásának megfelelően)142 Eckhart a koronához fűződő, folyton változó, de mindig előzményekre építkező gondolatot értett, így Bartoniektől eltérve, nem adta meg az eszme történelem felett álló „egyetlen értelmét”.143 158—166.; Mezey Barna: Utószó. In: Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Bp. 2000. 407—437.; Péter LThe Holy Crown i. m. 495—500.; Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona. Jelentések, szimbólumok és nemzeti identitás. Pannonhalma 2009. 47-59. Bertényi Vallotta vagy cáfolta-e i. m.; Tóth Zoltán József: Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig. Adalékok a Szent Korona-eszmetörténetéhez. Bp. 164—166. 140 Murarik Antal: Kárpát, Jozef: Corona Regni Hungáriáé v dobé árpádovskej. Bratislava 1937. Századok, 73. (1939) 87-88. Kiemelés az eredetiben. 141 ,A jelen munka célja mai közjogunk egyik legfontosabb tételének, a szentkoronatannak történeti fejló'dését tisztázni. Idestova tíz éve már, hogy egy értekezésem körül lefolyt tudományos irodalmi vitában rámutattam arra, hogy e kérdésnek nincs adatokra támaszkodó jogtörténeti feldolgozása [...]. Azóta ezt a feladatot sohasem vesztettem el szem elől, a reávonatkozó forrásanyagot is gyűjtögettem, de csak most bocsátom közre munkámat, mikor már elég bó' anyagra támaszkodik.” Eckhart F.: A szentkorona-eszme i. m. 3. 142 Erős V.: Modern historiográfia i. m. 154—155. 143 „Munkám főszempontja a gondolatfolytonosság kutatása volt. Azért voltam kénytelen korszakonként nem egyszer ugyanazokat a kérdéseket felvetni és tárgyalni. E miatt
