Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1430 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID képviseleti elv, föderalizmus, jogállamiság, organikus felfogás stb.) előzményei, középkortól végigvezetett fejlődéstörténete állnak előtérben. A középkori teokratikus felfogás magában hordozta az egy isteni törvény által kormányzott egészen (makrokozmosz) belül működő részek (mikrokozmoszok) elméletét, ami az egyént mindig alárendeli az egésznek. A „nép” (universitas) - szemben Althusius népfelség-elméletével - alárendelt szerepet játszik a korszakban, mert bár a korabeli felfogás szerint a hatalmat kezdetben ő ruházta át az egyházra/pápára/ császárra/királyra, nincs beleszólása az Isten és a természetjog által vezérelt törvények alakulásába. A középkori politikai berendezkedésekre a dualizmus jellemző: egy uralkodó az egyik, egy politikai összesség (például a rendek) a másik oldalon, mint külön-külön „testek”. Az ókorból eredő, szintén az egészből kiinduló organikus test metaforái a világi és egyházi társadalmi csoportokra is átszármaztak, de a középkorban sehol nem alakult ki egy ezeket a csoportokat összefogó és ezektől független, jogi államszemélyiség.107 Eckhart kiemelten (kilenc oldalban) foglalkozott a könyvvel. Jegyzeteiben az eredeti szöveghez képest aláhúzta a társadalmi, politikai csoportosulásokra alkalmazott korabeli organikus kifejezések változatait a magyar viszonyokkal való analógia-keresés miatt.108 A hatalom átruházásához hozzáfűzte, hogy a középkori universitas (a hatalmat az uralkodóra ruházó összesség) Werbőczynél a communitas megfelelője. A könyv szöveghelyei közül gyakran írta ki azokat, amelyek az államnak jogi személyiségként való felfogását a modern kor vívmányaihoz sorolják, hiszen a középkorban ez még nem volt megfigyelhető. Feltűnő, hogy a könyvből általában csak a középkori részeket kiíró Eckhart egy alkalommal az újkori fejezetből is lejegyzett egy megállapítást: „Staatspersönlichkeit zuerst bei Hobbes.”109 Módszertani tekintetben azért Eckhart figyelmeztette magát: „Gierke kifejezetten [csak] a teóriát nézi, de [nem] a teória és a valóság közti [...] hatást.”110 Dritte durch Zusätze vermehrte Ausgabe. Breslau 1913. 1—55. Althusius szerint a legfőbb hatalom joga a népé, nem az uralkodóé — az uralkodóval kötött szerződés után is. A nép ellenőrző' tisztviselőket választ az uralkodó korlátozására, akiket visszahívhat, ráadásul szükség esetén új alkotmányt is létrehozhat. Mindezt azért részletezem, mert szemlélteti, hogy ez a Bocskai-felkeléshez közeli időben papírra vetett elmélet Gierke tolmácsolásában menynyire eltér attól, ahogyan Eckhart a valójában a saját szabadságjogaikért küzdő rendek alkotmányát körülírta. 107 Uo. 56-87., 211-225. 108 Eckhart Ferenc jogtörténeti és jogelméleti jegyzetei. MTA KK Ms 5623/1. Lásd „Althusius. A középkori államteória. Corpus-tan.” 109 Államszemélyiség először Hobbes-nál. 110 A kitétel az alábbi helyen olvasható: Gierke, O. v.: Johannes Althusius i. m. 143. A problémakörnek számos metszéspontja volt a teológus múltú Troeltsch munkásságával is. Troeltsch műveinek a történetfilozófián kívül az egyházi eszmék társadalommal, gazdasággal és kultúrával való összefüggése volt a főbb tárgya. 1912-ben megjelent, Max Weber hatása mellett készült Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen (A keresztény egyházak és csoportok társadalmi tanításai) a vallást a társadalmi viszonyok függvényeként értelmezte. Egy tiszta vallásfogalomból indult ki, amikor Jézus tanításait a gazdasági tényezőktől függetlenül megmagyarázhatónak nevezte, a tanítás „útja” a történe-
